Kezdőlap Pszichológia dióhéjban 06. tananyag

III. korszak · 06

A pszichoanalízis utódai és átalakulása

Hogyan vált többirányúvá és hogyan alakult át a pszichoanalitikus gondolkodás?

Jegyzet06
Meghatározó gondolkodókCarl Gustav Jung, Alfred Adler, Anna Freud, Heinz Hartmann, Melanie Klein, Donald Winnicott, Erik Erikson
Kulcsfogalmak

pszichoanalízisutódelméletekfejlődéskapcsolatok

Olvasási formaTeljes tananyag · többhasábos jegyzet

Nagy kérdés: hogyan alakítják a személyiséget a belső konfliktusok mellett a célok, az én működése, a kapcsolatok és az életút új feladatai?

01

Történeti hely: több elágazás, eltérő hangsúlyok

A 20. század első felétől, már Freud életében több irány alakult ki. Jung és Adler önálló iskolát hozott létre; az énpszichológia és a tárgykapcsolati megközelítések a pszichoanalízisen belül fejlődtek. Az ösztön- és konfliktusközpontú magyarázatot bővítették vagy bírálták. Freudnál is jelen voltak kapcsolati és énpszichológiai kérdések; ezért nem teljesen új témákról, hanem hangsúlyváltásokról is szó van.

02

Négy gondolkodó, négy hangsúly

Irány vagy képviselő Alapgondolat és kulcsfogalmak
Analitikus pszichológia
Carl Gustav Jung
Kollektív tudattalan: feltételezett közös, öröklött lelki formák. Archetípus: szervező forma, nem az ősök konkrét emléke. Individuáció: a személyiség különböző oldalainak tudatosítása és integrálása.
Individuálpszichológia
Alfred Adler
Kisebbrendűségi érzés és kompenzáció; célirányos törekvés, sajátos életstílus. Közösségérzés: odatartozás és együttműködés. Az „individuális” az ember egységére is utal, nem társas elszigeteltségére.
Elhárítások és énfejlődés
Anna Freud
Az én védekezéseit rendszerezte és elemezte, de nem ő fedezett fel minden elhárítást. Példa az intellektualizáció: a feszültség elvont gondolkodásban való kezelése. A működés megítéléséhez a helyzet és a fejlődési szint is számít.
Énpszichológia
Heinz Hartmann
Énfunkciók, autonómia, alkalmazkodás. Az észlelés és gondolkodás nem vezethető le kizárólag védekezésből. A konfliktusmentes én-szféra az adott időben konfliktuson kívül működő funkciókat jelöli, nem örökre konfliktusmentes területet.
03

Jung szóasszociációs vizsgálata

Eljárás: a vizsgálati személy egy ingerszóra gyorsan az első eszébe jutó szóval felelt. Adat: válaszidő, elakadás, hibák és felidézés. Értelmezés: Jung bizonyos zavarokat érzelmileg hangsúlyos komplexusokhoz kapcsolt. A késlekedés mérése nem bizonyítja annak egyetlen konkrét okát vagy a kollektív tudattalan létét: az adat és az elméleti értelmezés külön szint.

04

Tárgykapcsolatok: Klein és Winnicott

Képviselő Mit emel ki?
Melanie Klein Tárgy: a kapcsolat másik pólusa, illetve annak belső megélése. Belső tárgy: a másikról szerveződő lelki képzet. Hasítás: jó és rossz élmények elkülönítése. Paranoid-szkizoid pozíció: üldöztetéses szorongás, hasítás. Depresszív pozíció: szeretett és gyűlölt oldalak összekapcsolása, aggodalom a másikért. Nem mereven lezárt szakaszok.
Donald W. Winnicott Elég jó gondozás: a gyerek változó szükségleteihez igazodó ellátás. Holding: testi és környezeti megtartás. Átmeneti tárgy: például különleges jelentésű takaró; a belső élmény és külső valóság közötti tapasztalati tér része. Nem azonos a belső tárggyal.

A tárgykapcsolati munkák alapja főként klinikai esetek, terápiás történetek és gyermekmegfigyelések értelmezése. Ez gazdag leírást adhat, de nem azonos a csecsemő fantáziáinak közvetlen mérésével.

05

Erikson: fejlődés egész életen át

A pszichoszociális krízis fejlődési feszültség, nem szükségképpen összeomlás. A személyes érés társas elvárásokkal találkozik.

Életszakasz Központi krízispár
Csecsemőkor Ősbizalom – bizalmatlanság
Kisgyermekkor Autonómia – szégyen és kétely
Óvodáskor Kezdeményezés – bűntudat
Iskoláskor Szorgalom / teljesítmény – kisebbrendűség
Serdülőkor Identitás – szerepkonfúzió
Fiatal felnőttkor Intimitás – izoláció
Középső felnőttkor Generativitás – stagnálás
Időskor Énintegritás – kétségbeesés

Generativitás: alkotó hozzájárulás és gondoskodás a következő nemzedékről; nem csak szülőség. Énintegritás: a saját életút elfogadó összerendezése. A táblázat elméleti keret; az életkorok és életutak nem merev határidők.

06

Hétköznapi példa

Ha egy javító szándékú megjegyzést teljes értéktelenségként hallasz, Adler felől a kompenzáció, Anna Freud felől a védekezés, tárgykapcsolati nézőpontból a másikról őrzött belső kép kérdezhető meg. Ezek lehetséges olvasatok: az aktuális helyzetet és vizsgálati bizonyítékot nem helyettesítik.

07

Mai örökség és empirikus kontroll

Az énfunkciók és kapcsolati reprezentációk a pszichodinamikus szemléletben, a korai gondozás és az életút kérdései a fejlődéslélektanban élnek tovább. Ugyanakkor az esetértelmezés nem bizonyít általános oksági kapcsolatot, a klasszikus családi és nemi feltevések pedig korhoz kötöttek. Jung szimbolikus párhuzamai önmagukban nem igazolják az öröklött archetípusokat.

Empirikus ellenőrzés: Rohrer és munkatársai 2015-ben három ország 20 186 résztvevőjének adatait elemezték családon belüli és családok közötti összehasonlítással. Nem mutattak ki születési sorrend szerinti különbséget az extraverzióban, érzelmi stabilitásban, barátságosságban és lelkiismeretességben; az intelligenciában kis eltérés mutatkozott. Ez nem igazol merev testvérsorrend-típusokat.

Négy kapcsolódási tengely: általános lélektan – énfunkciók; személyiséglélektan – célok, védekezés, belső kapcsolati minták; fejlődéslélektan – korai gondozás és életút; szociálpszichológia – közösség, szerepek, kulturális elvárások. A kötődéselmélet külön kutatási program; a következő téma másik, viselkedéses történeti ágat folytat.

08

Ne keverd össze!

  • A kollektív tudattalan nem közös emléktár.
  • A kisebbrendűségi érzés nem objektív értéktelenség.
  • Az énfunkció nem kizárólag elhárítás.
  • A depresszív pozíció nem depresszió, az „elég jó” gondozás nem elhanyagolás.
  • Erikson pszichoszociális, Freud pszichoszexuális szakaszokról írt.
09

Amit érdemes magaddal vinni

Freud után több irány alakult. Jung a kollektív tudattalant, Adler a kisebbrendűséget és a társas célokat hangsúlyozta. Anna Freud az elhárításokat rendszerezte, Hartmann az én alkalmazkodó működését bővítette ki. Klein a belső tárgykapcsolatokat, Winnicott a gondozási környezetet emelte ki. Erikson nyolc pszichoszociális szakaszra terjesztette ki az életúti fejlődést.

10

Rövid összefoglalás

A pszichoanalízis Freud után nem egyetlen irányban folytatódott: a célok, az énfunkciók, a kapcsolati minták és az egész életen át tartó fejlődés egyaránt a személyiségmagyarázat részévé vált.

11

Felhasznált szakirodalom

  • Adler, A. (1927). Understanding human nature (W. B. Wolfe, Trans.). Greenberg.
  • Freud, A. (1993). The ego and the mechanisms of defence (C. Baines, Trans.; rev. ed.). Karnac Books. (Original work published 1936).
  • Hartmann, H. (1958). Ego psychology and the problem of adaptation (D. Rapaport, Trans.). International Universities Press. (Original work published 1939).
  • Jung, C. G. (1910). The association method. The American Journal of Psychology, 21(2), 219–269. DOI
  • Jung, C. G. (1969). The archetypes and the collective unconscious (R. F. C. Hull, Trans.; 2nd ed.). Princeton University Press. DOI
  • Klein, M. (1996). Notes on some schizoid mechanisms. The Journal of Psychotherapy Practice and Research, 5(2), 160–179. (Original work published 1946).
  • Rohrer, J. M., Egloff, B., & Schmukle, S. C. (2015). Examining the effects of birth order on personality. PNAS, 112(46), 14224–14229. DOI
  • Spielman, R. M., Jenkins, W. J., & Lovett, M. D. (2020). Psychology 2e. OpenStax.
  • Winnicott, D. W. (1953). Transitional objects and transitional phenomena. The International Journal of Psycho-Analysis, 34, 89–97.
  • Winnicott, D. W. (1960). The theory of the parent-infant relationship. The International Journal of Psycho-Analysis, 41, 585–595.