VI. korszak · 12
Vonáselméletek és a Big Five felé vezető út
Hogyan váltak a személyiségvonások mérhető dimenziókká?
vonáselméletszemélyiségBig Five
Tartós mintázatok, változatos emberek
Vonáselméletek és a Big Five felé vezető út | 3 oldalas vizsgajegyzet
Nagy kérdés: milyen tartós dimenziók mentén írhatók le az emberek személyiségkülönbségei, és hogyan mérhetők ezek?
Történeti hely és alapfogalmak
A 20. századi vonáskutatás az egyéni különbségek és a pszichometria hagyományára épít (11. téma). Vonás: gondolkodásban, érzelmekben és viselkedésben megjelenő, viszonylag tartós hajlam. Állapot: pillanatnyi működés. A vonás valószínűségi mintázat, nem minden helyzetben azonos viselkedés; a helyzet szerepe összeköti a 09. témával.
| KÉPVISELŐ | FŐ HOZZÁJÁRULÁS |
|---|---|
| Gordon Allport | Az egyén egyedi szerveződése. Kardinális: ritka, az életet átható diszpozíció; centrális: fő jellemzők; másodlagos: szűkebb helyzetekhez kötött hajlamok. Az egyedi és közös vonások megkülönböztetése. |
| Raymond Cattell | Faktoranalitikus megközelítés. Felszíni vonások: megfigyelt együttjárások; forrásvonások: mögöttes dimenziók. A 16PF 16 elsődleges faktorral dolgozik; ezek nem 16 embertípust jelentenek. |
| Hans Eysenck | Hierarchikus, biológiai magyarázatot is kereső modell. Extraverzió (E), neuroticizmus (N), később pszichoticizmus (P): PEN. A P többek között keménységet és alacsony empátiát foglal össze; nem pszichózisdiagnózis. |
| Lewis Goldberg | A lexikai megközelítés és a Big Five empirikus megerősítése: személyiségleíró szavak értékelésében visszatérő öt tág faktor. |
| Paul Costa és Robert McCrae | Ötfaktoros kérdőíves mérés, NEO-eszközök; tág tartományok és szűkebb összetevők, azaz facettek. A NEO PI-R mind az öt tartományt hat-hat facettel méri. |
Hogyan lesz a szavakból modell?
Lexikai hipotézis: a társas szempontból jelentős személyiségkülönbségek a nyelvben is megjelenhetnek. Allport és Odbert (1936) szótári gyűjtése fontos előzmény; Cattell, majd többek között Tupes és Christal, Norman és Goldberg folytatta a rendszerezést. Nem egyetlen szerző találmánya.
Faktoranalízis: sok jellemzés korrelációit kevesebb dimenzióval írja le. A faktorok együttjárást foglalnak össze; önmagukban nem bizonyítanak oksági mechanizmust. A Big Five lexikai hagyománya és a kérdőíves ötfaktoros modell közel áll egymáshoz, de történetük és az ötödik faktor hangsúlya nem teljesen azonos.
Öt dimenzió, nem öt típus
Mindenki mind az öt tengely mentén jellemezhető
| DIMENZIÓ | MAGASABB ÉRTÉK JELLEMZŐI | ALACSONYABB ÉRTÉK JELLEMZŐI |
|---|---|---|
| Nyitottság (O) | Kíváncsiság, képzelet, új gondolatok és élmények iránti fogékonyság. | Ismerős, bevált megoldások és konkrétabb megközelítés előnyben részesítése. |
| Lelkiismeretesség (C) | Szervezettség, önfegyelem, kitartó célkövetés. | Kevesebb tervezés, lazább szervezettség és gyengébb következetes feladatkövetés. |
| Extraverzió (E) | Társas aktivitás, asszertivitás, pozitív érzelmi élénkség. | Visszafogottabb társas aktivitás és ingerkeresés; nem szükségképpen félénkség. |
| Barátságosság (A) | Együttműködés, együttérzés, bizalom. | Versengőbb, kritikusabb, kevésbé alkalmazkodó működés. |
| Neuroticizmus (N) | Negatív érzelmekre, aggodalomra és stresszreakciókra való nagyobb hajlam. | Nagyobb érzelmi stabilitás; nem az érzelmek hiánya. |
Az OCEAN az angol nevek kezdőbetűje. A skálák folytonosak; nincs általános küszöb, amely két természetes embertípust választ el. A magasabb érték nem mindig „jobb”. N esetén egyes tesztek fordított irányban érzelmi stabilitást közölnek.
Mit csináltak, mit mértek, mit találtak?
Goldberg (1990): személyiségleíró jelzők ön- és társértékeléseit faktoranalizálta; több elemzésben visszatért az öt tág faktor. Ez leíró szerkezetet támogat, nem bizonyítja, hogy pontosan öt biológiai személyiségalkotó létezik.
McCrae és Costa (1987): 275 felnőttről 738 társértékelést elemeztek, és önbeszámolókkal, illetve más mérőeszközökkel hasonlították össze. Az öt faktor és a megfigyelők közötti egyezés az ötfaktoros leírás érvényessége mellett szólt; az egyezés nem volt tökéletes.
Fleeson (2001): ismételt hétköznapi állapotbeszámolókat gyűjtött. Jelentős személyen belüli változatosság mellett az állapoteloszlások átlagai stabil egyéni különbségeket mutattak. Példa: egy általában csendes hallgató kedvenc témájáról aktívan beszélhet. A vonás és az adott állapot nem azonos.
Korlátok és vizsgapontok
A személyiség leírása nem azonos teljes magyarázatával
Mérés: önjellemzés, társértékelés és ismételt állapotmérés kiegészítheti egymást. Számít a reliabilitás, validitás, norma, válaszstílus és társas kívánatosság. A Big Five modell, nem egyetlen teszt; a kérdőívek és facettfelosztások eltérhetnek. A leíró modell nem diagnosztizál, és nem magyaráz meg önmagában minden viselkedést.
Stabilitás és változás: Roberts és mtsai (2006) longitudinális vizsgálatok metaanalízisében felnőttkori átlagos változásokat is találtak. A személyek egymáshoz viszonyított sorrendjének stabilitása és az átlagos szint változása külön kérdés. Kulturális korlát: Gurven és mtsai (2013) a bolíviai tsimane közösségben nem reprodukálták robusztusan az ötös szerkezetet. A fordítás, mérési eljárás és életkörnyezet is számít; az univerzalitás nem feltételezhető automatikusan.
Mai örökség: összehasonlítható személyiségleírás, életúti és társas kimenetek kutatása. Négy tengely: általános: érzelmi és motivációs hajlamok; személyiség: vonásprofilok; fejlődés: stabilitás és változás; szociál: helyzetek, társértékelés, kultúra. Térkép: 11 → mérési alap; 09 ↔ személy-helyzet viszony; tovább: 14 (életút), 27 (biológia és genetika), 28 (integráció), 30 (kultúra).
Ne keverd össze!
Vonás ≠ állapot ≠ típus. Öt dimenzió ≠ öt személyiségfajta. Neuroticizmus ≠ neurózisdiagnózis. Eysenck P-faktora ≠ pszichózis. Introverzió ≠ félénkség. Nyitottság ≠ IQ. Stabilitás ≠ változatlanság. Leírás ≠ oksági magyarázat.
Amit érdemes magaddal vinni
A vonások viszonylag tartós hajlamok. Allport az egyedi diszpozíciókat, Cattell a forrásvonásokat, Eysenck tág, biológiailag értelmezett dimenziókat hangsúlyozott. A lexikai és faktoranalitikus kutatásból bontakozott ki a Big Five: nyitottság, lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság és neuroticizmus. Goldberg, valamint Costa és McCrae meghatározó alakjai. A modell dimenzionális, leíró; a helyzetek és az életúti változások is számítanak.
Felhasznált szakirodalom
- Allport, G. W. (1937). Personality: A psychological interpretation. Henry Holt. Harvard: szerző és elmélet
- Cattell, R. B. (1943). The description of personality: Basic traits resolved into clusters. The Journal of Abnormal and Social Psychology, 38 (4), 476-506. https://doi.org/10.1037/h0054116
- Costa, P. T., Jr., & McCrae, R. R. (1995). Domains and facets: Hierarchical personality assessment using the revised NEO personality inventory. Journal of Personality Assessment, 64 (1), 21-50. https://doi.org/10.1207/s15327752jpa6401_2
- Eysenck, H. J. (1967). The biological basis of personality. Charles C Thomas. Bibliográfiai adatok és könyv
- Fleeson, W. (2001). Toward a structure- and process-integrated view of personality: Traits as density distributions of states. Journal of Personality and Social Psychology, 80 (6), 1011-1027. https://doi.org/10.1037/0022-3514.80.6.1011
- Goldberg, L. R. (1990). An alternative “description of personality”: The Big-Five factor structure. Journal of Personality and Social Psychology, 59 (6), 1216-1229. https://doi.org/10.1037/0022-3514.59.6.1216
- Gurven, M., von Rueden, C., Massenkoff, M., Kaplan, H., & Lero Vie, M. (2013). How universal is the Big Five? Testing the five-factor model of personality variation among forager-farmers in the Bolivian Amazon. Journal of Personality and Social Psychology, 104 (2), 354-370. https://doi.org/10.1037/a0030841
- McCrae, R. R., & Costa, P. T., Jr. (1987). Validation of the five-factor model of personality across instruments and observers. Journal of Personality and Social Psychology, 52 (1), 81-90. https://doi.org/10.1037/0022-3514.52.1.81
- Roberts, B. W., Walton, K. E., & Viechtbauer, W. (2006). Patterns of mean-level change in personality traits across the life course: A meta-analysis of longitudinal studies. Psychological Bulletin, 132 (1), 1-25. https://doi.org/10.1037/0033-2909.132.1.1