Kezdőlap Pszichológia dióhéjban 26. tananyag

XI. korszak · 26

A biológiai pszichológia és kognitív idegtudomány útja

Hogyan kapcsolja össze a kutatás az idegrendszert, a megismerést és a viselkedést?

Jegyzet26
Meghatározó gondolkodókPaul Broca, Carl Wernicke, Donald Hebb, Roger Sperry, Michael Gazzaniga, Eric Kandel, David Hubel, Torsten Wiesel
Kulcsfogalmak

biológiai pszichológiaidegtudományagyviselkedés

Olvasási formaTeljes tananyag · többhasábos jegyzet
01

Az agytérképtől a működő hálózatokig

A biológiai pszichológia és kognitív idegtudomány útja

Nagy kérdés: Hogyan kapcsolódnak a lelki működések az idegrendszerhez, és miből következtethetünk erre?

02

Történeti hely: hol történik, és hogyan?

A 19. századi lokalizációs kutatás azt vizsgálta, kapcsolhatók-e meghatározott képességek egyes agyterületekhez. A későbbi biológiai pszichológia és kognitív idegtudomány a sérülések, az idegsejtek és az együttműködő hálózatok szintjét kapcsolta össze. Nem egyetlen iskola váltotta fel az előzőt: eltérő módszerek tették vizsgálhatóvá ugyanazon működés különböző oldalait.

03

Broca és Wernicke: a beszéd nem egyetlen képesség

Paul Broca (1861) beszédzavarral élő betegek vizsgálatát kapcsolta össze haláluk utáni agyi leletekkel. A beszéd létrehozásának súlyos nehézsége és bal homloklebenyi károsodás együtt járt. Carl Wernicke (1874) folyékonyabb, de megértési zavarral társuló beszédet írt le; a területek kapcsolatainak is szerepet tulajdonított.

A módszer: tünet → sérülés helye → feltételezett funkció. Ez fontos bizonyíték, de a sérülés több területet és összeköttetést érinthet. Broca eredeti eseteinek modern MRI-vizsgálata kiterjedtebb károsodást mutatott a tankönyvi „Broca-területnél” (Dronkers és mtsai, 2007). A mai nyelvi modellek több, együttműködő pályával számolnak (Hickok és Poeppel, 2007).

04

Donald Hebb: hogyan változhat a kapcsolat?

Hebb (1949) elméletében az ismételten együtt aktív idegsejtek közötti kapcsolat megerősödése hozzájárulhat sejtegyüttesek kialakulásához. Ez tanulási mechanizmusra tett elméleti javaslat, nem minden szinapszisra automatikusan érvényes törvény. Az időzítés és a sejtek állapota is számít.

Saját példa: egy új szó alakját, hangját és használatát együtt gyakorolod. Ez szemlélteti az összekapcsolódó reprezentációk gondolatát; önmagában nem bizonyítja, melyik szinapszis változott meg.


05

Három út a mechanizmusokhoz

Fogalmak, módszerek és korlátok

06

Hubel és Wiesel: mitől válaszol egy látókéregi sejt?

Macskák látókérgében mikroelektródával rögzítették az idegsejtek kisüléseit, miközben eltérő helyzetű és irányú fényingereket mutattak (1962). Egyes sejtek bizonyos irányú élekre válaszoltak erősebben. A receptív mező az érzékelési tér azon része, amelynek ingerlése befolyásolja a sejt válaszát. Ez az érzékelés idegi szerveződését tárta fel; nem azt, hogy egyetlen sejt „megérti” a teljes képet.

07

Sperry és Gazzaniga: mi történik a kapcsolat megszakításakor?

Roger Sperry, Michael Gazzaniga és Joseph Bogen olyan epilepsziás betegeket vizsgáltak, akiknél műtéttel átmetszették a féltekék közti összeköttetések egy részét. Rögzített tekintet mellett rövid ingert adtak az egyik látótérfélbe, majd megnevezést vagy kézzel történő kiválasztást kértek (Gazzaniga és mtsai, 1962).

Bizonyos feladatokban a bal látótérbe jutó tárgyat a beteg nem nevezte meg, mégis ki tudta választani bal kézzel. A kontrollált információút és válaszforma eltérő féltekei hozzáférést mutatott. A látótérfél nem azonos az egyik szemmel. Kis, klinikailag különleges mintáról van szó; ebből nem következik két önálló személyiség vagy „kreatív jobb agyú” embertípus.

08

Eric Kandel: a tanulásnak sejtszintű története is van

Az Aplysia tengeri csiga egyszerű reflexeinek vizsgálatában a viselkedés változását az idegsejtek és szinapszisok változásaival kapcsolták össze. Az ismétlődő ártalmatlan ingerre adott reakció csökkenése habituáció; erős ingerlést követő fokozott reakció lehet szenzitizáció. Kandel (2001) a rövid és tartós változások eltérő sejtes mechanizmusait, köztük génműködési folyamatokat foglalta össze. Az egyszerű rendszer mechanizmust tár fel, de nem magyaráz meg önmagában minden emberi emléket.

09

Ne keverd össze!

Lokalizáció ≠ elszigetelt működés. Egy terület specializálódhat, miközben hálózatban dolgozik. Plaszticitás ≠ korlátlan alakíthatóság. A tapasztalat hatása életkortól, állapottól és feladattól is függ.


10

Mit enged meg egy agyi mérés?

Fogalmak, módszerek és korlátok

11

Módszer és következtetés

Az EEG az elektromos aktivitás időbeli lefutását követi; az fMRI BOLD-jele a vér oxigenizációjának változásán keresztül, közvetetten jelzi az aktivitást. Aktivációból önmagában nem olvasható ki egy konkrét gondolat. A sérüléses, viselkedéses és élettani adatok együtt erősebb következtetést adhatnak. Nielsen és mtsai (2013) nyugalmi fMRI-elemzése helyi lateralizációt talált, nem általános bal- vagy jobbdomináns embertípusokat.

12

Négy tengely és kapcsolódások

Általános: észlelés, nyelv, emlékezet. Személyiség: biológiai egyéni különbségek, egyszerű agytípusok nélkül. Fejlődés: érés és tapasztalatfüggő változás. Társas: mások jelzéseinek és szándékainak feldolgozása. Kapcsolódás: 21–22. téma, kognitív működések; 24., érzelmek; 27., genetika és evolúció. Ezek magyarázati kapcsolatok, nem egyetlen leszármazási lánc.

13

Amit érdemes magaddal vinni

A biológiai pszichológia a viselkedés idegrendszeri mechanizmusait kutatja. Broca és Wernicke sérülésekből következtettek nyelvi funkciókra; Hebb a tanuló kapcsolatok elvét fogalmazta meg. Hubel és Wiesel sejtválaszokat, Sperry és Gazzaniga féltekei hozzáférést, Kandel a tanulás sejtes alapjait vizsgálta. A modern kép: specializáció és hálózati együttműködés, több módszerrel ellenőrizve.

14

Felhasznált szakirodalom

  • Dronkers, N. F., Plaisant, O., Iba-Zizen, M. T., & Cabanis, E. A. (2007). Paul Broca’s historic cases: High resolution MR imaging of the brains of Leborgne and Lelong. Brain, 130 (5), 1432–1441. https://doi.org/10.1093/brain/awm042
  • Gazzaniga, M. S., Bogen, J. E., & Sperry, R. W. (1962). Some functional effects of sectioning the cerebral commissures in man. Proceedings of the National Academy of Sciences, 48 (10), 1765–1769. https://doi.org/10.1073/pnas.48.10.1765
  • Hebb, D. O. (1949). The organization of behavior: A neuropsychological theory. Wiley. https://books.google.com/books?id=Jr5JAAAAMAAJ
  • Hickok, G., & Poeppel, D. (2007). The cortical organization of speech processing. Nature Reviews Neuroscience, 8, 393–402. https://doi.org/10.1038/nrn2113
  • Hubel, D. H., & Wiesel, T. N. (1962). Receptive fields, binocular interaction and functional architecture in the cat’s visual cortex. The Journal of Physiology, 160 (1), 106–154. https://doi.org/10.1113/jphysiol.1962.sp006837
  • Kandel, E. R. (2001). The molecular biology of memory storage: A dialogue between genes and synapses. Science, 294 (5544), 1030–1038. https://doi.org/10.1126/science.1067020
  • Nielsen, J. A., Zielinski, B. A., Ferguson, M. A., Lainhart, J. E., & Anderson, J. S. (2013). An evaluation of the left-brain vs. right-brain hypothesis with resting state functional connectivity magnetic resonance imaging. PLOS ONE, 8 (8), Article e71275. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0071275