Egyéb · Pszichológia · 9 perc olvasás ·

Káros a videójáték? Mit mond a pszichológia a GTA 6 megjelenésekor?

Káros a videójáték? Mit mond a pszichológia a GTA 6 megjelenésekor?

Este leülsz játszani. Azt mondod, csak egy órára, aztán egyszer csak éjfél van. Máskor ugyanennyi idő után kifejezetten jobban érzed magad: kikapcsoltál, megoldottál egy nehéz feladatot, vagy együtt voltál a barátaiddal. Ugyanaz a tevékenység egyik este feltölt, a másikon elvesz az alvásodból. Akkor most jót tesz neked, vagy árt?

A GTA 6 megjelenése újra alkalmat ad erre a kérdésre. A játék 2026. november 19-én vált elérhetővé (Rockstar Games, 2026). A válaszhoz azonban kevés felidézni egy látványosan erőszakos jelenetet, és ugyanilyen kevés megkérdezni egy rajongót, mennyire várta az új részt. Előbb tisztáznunk kell, milyen hatásról beszélünk.

A jóllét romlása, az agresszió, a figyelmi teljesítmény, az alvás és a játék feletti kontroll elvesztése különböző kérdések. Egy kutatás az egyikben találhat kedvező eredményt úgy, hogy a többiről semmit sem mond. A videojátékok pszichológiájának egyik legfontosabb tanulsága éppen ez: az általános ítéleteknél jóval pontosabb kérdésekre van szükségünk.

Mitől lenne káros, és hogyan lehet ezt egyáltalán megvizsgálni?

Ha azt látjuk, hogy a sokat játszó emberek között gyakoribb a rossz közérzet, többféle folyamatot képzelhetünk el. Elképzelhető, hogy a játék olyan tevékenységeket szorít ki, amelyekre szükségük lenne. Az is lehet, hogy eleve nehéz időszakon mennek keresztül, és ezért játszanak többet. Egy harmadik tényező, például egy megterhelő élethelyzet pedig mindkettőt befolyásolhatja.

Egy egyszeri kérdőív ezek között nehezen tesz különbséget. A „sokat játszik és rosszul van” megfigyelésből még nem tudjuk meg, melyik vezetett a másikhoz. Ugyanez igaz a pozitív eredményekre is: ha a játékosok jobban teljesítenek egy figyelmi feladatban, felmerülhet, hogy a játék fejlesztette őket, de az is, hogy az ilyen feladatokban eleve ügyesebb emberek választják ezt a hobbit.

Ezért értékesek a több időpontban végzett mérések, a tényleges játékadatok, a randomizált kísérletek és a természetes kísérleti helyzetek. Ezek sem tévedhetetlenek, de más-más bizonytalanságot csökkentenek. A módszer ismerete segít eldönteni, mennyit vihetünk magunkkal egy hangzatos kutatási hírből.

A játékidő önmagában mennyit mond a mentális állapotodról?

Vuorre és munkatársai (2022) 38 935 játékos hathetes adatait vizsgálták. A tényleges játékhasználatot kiadói adatokkal mérték, a jóllétről három alkalommal kérdezték a résztvevőket. Ez pontosabb kiindulópont annál, mint amikor valakitől csak azt kérdezik, szerinte mennyit játszott az elmúlt hónapban.

A vizsgált időtávon kevés vagy semennyi bizonyítékot nem találtak arra, hogy a játékidő változása érdemben változtatná a jóllétet. A játék mögötti motivációk ugyanakkor szerepet kaphattak. Ebből nem következik, hogy tetszőleges mennyiségű játék ártalmatlan, vagy hogy minden élethelyzetben ugyanilyen eredmény születne. Az következik, hogy a játékidőből önmagában nehéz megbízhatóan megjósolni, hogyan van valaki.

A 2025-ben megjelent Ballou-vizsgálat tovább pontosította ezt a képet. A kutatók 703 amerikai felnőtt több mint 140 ezer játékóráját elemezték, 150 Nintendo Switch-játékból. A játékidő nem jelezte előre a jóllétet a vizsgált időablakokban. Azzal viszont összefüggött a jóllét, hogy a résztvevők mennyire érezték értékesnek és az életükbe illeszkedőnek a játékra fordított időt. A szerzők ezt „gaming life fit”-nek nevezték (Ballou et al., 2025).

Ez megfigyeléses eredmény: nem bizonyítja, hogy az életbe jól illeszkedő játék okozza a jobb közérzetet. A vizsgálat alkalomszerűen játszó felnőttekről szólt, így játékzavarral élő emberekre sem vihető át egyszerűen. Az eredmények a hatás teljes hiányát sem igazolták minden vizsgált időtávon.

A gyakorlati különbség mégis jól érthető. Két játékos ugyanannyi órát tölthet a képernyő előtt, miközben az egyiknek ez kényelmesen belefér az életébe, a másiknak rendszeresen ütközik azzal, amit szeretne vagy szükséges lenne megtennie. Ezt egyetlen képernyőidő-adat nem mutatja meg.

Egy japán sorsolás, amelyből pszichológiai kutatás lett

Egami és munkatársai 2024-es tanulmánya különösen érdekes, mert a konzolhiányból csinált kutatási lehetőséget. Japánban a világjárvány idején egyes kereskedők sorsolással döntötték el, ki vásárolhat Nintendo Switchet vagy PlayStation 5-öt. A kutatók így olyan embereket hasonlíthattak össze, akik egyaránt szerettek volna konzolt, de eltérő eséllyel jutottak hozzá.

A nagy kérdőíves adatbázison belül 8192-en vettek részt ilyen sorsolásokon. A konzolhoz jutás lehetősége kedvező jólléti hatásokkal járt; a becslések pszichés distresszcsökkenést, illetve egyes elemzésekben nagyobb életelégedettséget mutattak. A hatások konzolonként és társadalmi csoportonként eltértek (Egami et al., 2024).

Ez erősebb oksági támpont, mint a játékosok és nem játékosok egyszerű összehasonlítása. A természetes kísérlet következtetései azonban feltételezésekre épülnek, és a pandémia sajátos körülményei között születtek. Nem azt vizsgálták, hogy a GTA 6 javítja-e a mentális egészséget, és nem klinikai kezelést teszteltek. A kutatás azt mutatja, hogy a játékhoz való hozzáférés bizonyos körülmények között kedvező hatású is lehet.

Mitől lehet ennyire jó élmény játszani?

A játék vonzerejéhez nem kell azt feltételeznünk, hogy a játékos összekeveri a virtuális világot a valósággal. Egy képzeletbeli helyzetben is valódi az öröm, amikor rájössz egy megoldásra, végre sikerül egy nehéz mozdulat, vagy összehangolódsz másokkal.

Ryan és munkatársai (2006) az önmeghatározás-elmélet felől vizsgálták a játékélményt. Eredményeik szerint az autonómia és a kompetencia megélése összefüggött a játék élvezetével; többjátékos környezetben a kapcsolódás is jelentős volt. Hétköznapi nyelven: jó érzés dönteni, ügyesedni és tartozni valahová.

Egy hosszú munkanap után különösen vonzó lehet egy olyan helyzet, amelyben világos a cél, érthető a visszajelzés, és észreveszed a fejlődésedet. Ez az elmélet egyik hétköznapi alkalmazása, nem annak bizonyítéka, hogy minden játék mindenkinél ezeket az igényeket elégíti ki.

A játékos élménye ezért számít. Ugyanazt a feladatot az egyik ember örömmel vállalt kihívásként élheti át, a másik kötelező darálásként. A külső szemlélő mindkét esetben hasonló mozdulatokat lát, miközben a belső tapasztalat nagyon különböző.

Fejleszti az agyat? Csak pontosabban fogalmazva

A videojátékokkal kapcsolatban a károkozás mellett a fejlesztés ígérete is könnyen túlzóvá válik. „Jobb lettem egy feladatban” és „általában intelligensebb lettem” között jelentős távolság van.

Smith és Basak (2023) 63, videojáték-alapú kognitív beavatkozásokat vizsgáló kutatás metaanalízisében átlagosan szerény, pozitív hatást találtak a kognitív teljesítményre (Hedges-féle g = 0,25). Bizonyos figyelmi, észlelési és magasabb rendű kognitív feladatokban kimutatható volt az átvitel. A konkrét játékmechanikák informatívabbnak bizonyultak, mint az olyan tág műfaji címkék, mint az „akció” vagy a „stratégia”.

Az eredmény jelentése korlátozott: meghatározott tréningek után meghatározott teszteken átlagos javulás mutatható ki. Ebből nem következik általános intelligencianövekedés, jobb iskolai eredmény vagy az, hogy a GTA 6 egyfajta agytorna. A kontrollcsoportok, az elvárások és a mért feladatok is befolyásolják a következtetést.

Amikor tehát azt hallod, hogy „a videojáték fejleszti az agyat”, érdemes hozzátenni a hiányzó kérdéseket: melyik játék, melyik készséget, kiknél, és mennyire tartósan?

A GTA külön kérdése: agresszívebb leszel attól, amit játszol?

A GTA esetében az erőszakos tartalom megkerülhetetlen. Itt azonban különbséget kell tennünk az átmeneti ingerlékenység, az agresszív gondolatok, a laboratóriumi viselkedéses mutatók és a valós életben elkövetett erőszak között. Ezek nem felcserélhető kimenetelek.

Kühn és munkatársai folyóiratszámban 2019-ben megjelent kísérletében felnőtteket osztottak GTA V-t játszó, The Sims 3-mal játszó, illetve passzív kontrollcsoportba. A játékos csoportok két hónapon át napi legalább harminc perc játékra kaptak instrukciót. A kutatók többek között agressziót, empátiát és impulzivitással kapcsolatos jellemzőket mértek, és nem találtak releváns kedvezőtlen változást az erőszakos játék hatására (Kühn et al., 2019).

A viszonylag kis felnőttminta és a meghatározott időtáv korlátozza a következtetést: a nulleredmény nem zár ki minden kicsi hatást, és gyerekekre nem általánosítható.

A frissebb szakirodalom a módszertani nehézségeket is jól megmutatja. Lacko és munkatársai (2024) cseh serdülők követésében elkülönítették az emberek közötti különbségeket attól, hogy ugyanannál az embernél mi történik a játékhasználat változásakor. Utóbbi szinten nem találtak bizonyítékot a feltételezett agressziónövelő és empátiacsökkentő folyamatra.

Teng és Bushman 2026-os újraelemzése vitatta több módszertani döntésüket, és egyes empátiaeredményekben eltérő következtetésre jutott. Az eredeti szerzők válaszcikkben vitatták az újraelemzés értelmezését (Lacko et al., 2026; Teng & Bushman, 2026). Ezért a témát lezárt vitaként bemutatni pontatlan lenne.

A GTA-ban látható erőszak önmagában nem bizonyítja, hogy a játékos erőszakossá válik. A kedvezőtlen hatást nem találó vizsgálat pedig nem jelent korlátlan biztonsági garanciát. Mindkét irányban ugyanazt a pontosságot érdemes elvárni.

Az alvás: ahol a játékélménynek nagyon is lehet ára

Előfordulhat, hogy egy játék közvetlenül kellemes élményt ad, miközben az időzítése problémát okoz. Este tizenegykor még élvezed, hogy haladsz. Reggel hatkor már annak a következményét érzed, hogy nem fejezted be időben.

De Rosa és munkatársai (2024) 26 vizsgálat szisztematikus áttekintésében azt találták, hogy a túlzott játékhasználat rosszabb alvásminőséggel és későbbi alvásidőzítéssel függhet össze. Kísérleti eredmények szerint az elalvás előtt játszott, erősen felpörgető játék késleltetheti az elalvást. Az alkalmi vagy megszokott, mérsékeltebb használat nem mutatott egységesen kedvezőtlen kapcsolatot az alvással.

Az áttekintett kutatások eltérő játékokat, játékosokat és mérési módszereket alkalmaztak. Ebből nem vezethető le mindenkire érvényes biztonságos óraszám. Az viszont következik, hogy a napszak, a játék izgalmi szintje és az alkalmak hossza is számít.

A saját helyzetedben ezért az óraszám mellé oda lehet tenni egy konkrét következményt: rendszeresen később alszol el miatta, mint szeretnél? Másnap nehezebb ellátnod a feladataidat? Ezek pontosabb megfigyelések, mint pusztán az, hogy „sokat játszottam”.

Lelkesedés vagy játékzavar?

Egy régóta várt játék körül átmenetileg több időt tölteni önmagában nem diagnózis. Ahogy az sem elég a játékzavar megállapításához, hogy valaki nagyon szeret játszani, vagy a szabadideje jelentős részét erre szánja.

A WHO ICD–11 szerinti leírásában a központi elemek a játék feletti kontroll romlása, a játék növekvő elsőbbsége más tevékenységekkel szemben, valamint a folytatás vagy fokozódás a kedvezőtlen következmények ellenére. A mintázatnak jelentős működésromlással kell járnia; rendszerint legalább tizenkét hónapon keresztül figyelhető meg. (World Health Organization, 2020).

A gyakorlatban lényeges különbség, hogy többet játszol, mert most ezt választod, vagy újra és újra képtelen vagy tartani a saját döntésedet, miközben már láthatóan sérülnek fontos életterületeid. A diagnózis szakmai feladat. Segítséget kérni azonban nem kell egy időbeli küszöb teljesüléséig halogatni, ha a helyzet már komoly gondot okoz.

A játék jólléti előnyeit és a játékzavar létezését egyszerre is el lehet ismerni. A népesség átlagos eredménye nem helyettesíti egy konkrét ember állapotának megértését.

Mit mondhatunk mindebből a GTA 6-ról?

A korábbi játékokon végzett kutatások megmutatják, milyen kérdéseket érdemes feltennünk. A GTA 6 hosszú távú hatásairól a megjelenése napján még nem állhat rendelkezésre a megjelenés utáni játékosokat éveken át követő bizonyíték. A GTA V-kísérlet, egy Nintendo-játékosokon végzett elemzés és a japán konzolsorsolások három különböző támpontot adnak; egyik sem helyettesít egy GTA 6-vizsgálatot.

Az életkor is lényeges: a GTA 6 PEGI 18 besorolású. A felnőttekről szóló eredményekből nem következik, hogy a játék gyerekek számára megfelelő. A korhatár a tartalom életkori megfelelőségéről tájékoztat; nem egy olyan mérőszám, amelyből megjósolható a felnőtt játékos pszichés állapota (PEGI, n.d.).

Az értelmezéshez négy dolgot érdemes együtt nézni: milyen élményt ad a játék; mennyire tudod irányítani a használatát; milyen tartalommal találkozol; és milyen tevékenységek férnek el mellette. Egy jó játékélmény együtt járhat rossz időbeosztással. Egy hosszabb játékalkalom pedig lehet előre megtervezett kikapcsolódás is.

A szakirodalomból nem következik, hogy a videojáték általában tönkreteszi a mentális egészséget. Bizonyos körülmények között kedvező jólléti vagy kognitív hatásokat is mértek. A tartós kontrollvesztést, az alvás felborulását és az életvezetés romlását ugyanakkor érdemes komolyan venni.

A „káros-e?” kérdésre ezért a saját életedben akkor kapsz használhatóbb választ, ha megfigyeled, mi történik körülötte. Jólesik abbahagyni is? Megmaradnak a kapcsolataid, az alvásod és más örömforrásaid? Tudsz módosítani rajta, ha szükséges?

Egy játék értékét nem lehet pusztán a benne eltöltött órákból megítélni. A következményei abból is látszanak, milyen élet marad a képernyőn kívül.

Ellenőrizhető háttérFelhasznált irodalom Lista megnyitása
  1. Ballou, N., Vuorre, M., Hakman, T., Magnusson, K., & Przybylski, A. K. (2025). Perceived value of video games, but not hours played, predicts mental well-being in casual adult Nintendo players. Royal Society Open Science, 12(3), Article 241174. https://doi.org/10.1098/rsos.241174
  2. De Rosa, O., Baker, F. C., Barresi, G., Conte, F., Ficca, G., & de Zambotti, M. (2024). Video gaming and sleep in adults: A systematic review. Sleep Medicine, 124, 91–105. https://doi.org/10.1016/j.sleep.2024.09.015
  3. Egami, H., Rahman, M. S., Yamamoto, T., Egami, C., & Wakabayashi, T. (2024). Causal effect of video gaming on mental well-being in Japan 2020–2022. Nature Human Behaviour, 8, 1943–1956. https://doi.org/10.1038/s41562-024-01948-y
  4. Kühn, S., Kugler, D. T., Schmalen, K., Weichenberger, M., Witt, C., & Gallinat, J. (2019). Does playing violent video games cause aggression? A longitudinal intervention study. Molecular Psychiatry, 24, 1220–1234. https://doi.org/10.1038/s41380-018-0031-7
  5. Lacko, D., Machackova, H., & Smahel, D. (2024). Does violence in video games impact aggression and empathy? A longitudinal study of Czech adolescents to differentiate within- and between-person effects. Computers in Human Behavior, 159, Article 108341. https://doi.org/10.1016/j.chb.2024.108341
  6. Lacko, D., Machackova, H., & Smahel, D. (2026). Analytical robustness and competing interpretations in violent video game research: A response to Teng and Bushman's (2026) reanalysis of Lacko et al. (2024). Aggressive Behavior, 52(4), Article e70073. https://doi.org/10.1002/ab.70073
  7. PEGI. (n.d.). Grand Theft Auto VI. Retrieved November 19, 2026, from https://pegi.info/search-pegi?id=112953
  8. Rockstar Games. (2026, November 19). Grand Theft Auto VI now available. https://www.rockstargames.com/newswire/article/39akk424a9oo53/grand-theft-auto-vi-now-available
  9. Ryan, R. M., Rigby, C. S., & Przybylski, A. (2006). The motivational pull of video games: A self-determination theory approach. Motivation and Emotion, 30(4), 344–360. https://doi.org/10.1007/s11031-006-9051-8
  10. Smith, E. T., & Basak, C. (2023). A game-factors approach to cognitive benefits from video-game training: A meta-analysis. PLOS ONE, 18(8), Article e0285925. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0285925
  11. Teng, Z., & Bushman, B. J. (2026). Best practice procedures in longitudinal research of violent media effects: Reanalysis of the Lacko et al. (2024) study as a case study. Aggressive Behavior, 52(1), Article e70054. https://doi.org/10.1002/ab.70054
  12. Vuorre, M., Johannes, N., Magnusson, K., & Przybylski, A. K. (2022). Time spent playing video games is unlikely to impact well-being. Royal Society Open Science, 9(7), Article 220411. https://doi.org/10.1098/rsos.220411
  13. World Health Organization. (2020, October 22). Addictive behaviours: Gaming disorder. https://www.who.int/news-room/questions-and-answers/item/addictive-behaviours-gaming-disorder

Kapcsolódó témák

Mi fán terem a pszichológus?
Egyéb

Mi fán terem a pszichológus?

Keresel valakit, mert egy ideje rosszul vagy. Nehezen alszol, megint ugyanabba a kapcsolati helyzetbe kerültél, vagy egyszerűen szeretnéd megérteni, mi történik veled. Megnyitsz néhány bemutatkozó oldalt. Pszichológus, mentálhigiénés szakember, coach, terapeuta. Mindegyik…

Elolvasom