XI. korszak · 26
A biológiai pszichológia és kognitív idegtudomány útja
Hogyan kapcsolja össze a kutatás az idegrendszert, a megismerést és a viselkedést?
biológiai pszichológiaidegtudományagyviselkedés
Az agytérképtől a működő hálózatokig
A biológiai pszichológia és kognitív idegtudomány útja
Nagy kérdés: Hogyan kapcsolódnak a lelki működések az idegrendszerhez, és miből következtethetünk erre?
Történeti hely: hol történik, és hogyan?
A 19. századi lokalizációs kutatás azt vizsgálta, kapcsolhatók-e meghatározott képességek egyes agyterületekhez. A későbbi biológiai pszichológia és kognitív idegtudomány a sérülések, az idegsejtek és az együttműködő hálózatok szintjét kapcsolta össze. Nem egyetlen iskola váltotta fel az előzőt: eltérő módszerek tették vizsgálhatóvá ugyanazon működés különböző oldalait.
Broca és Wernicke: a beszéd nem egyetlen képesség
Paul Broca (1861) beszédzavarral élő betegek vizsgálatát kapcsolta össze haláluk utáni agyi leletekkel. A beszéd létrehozásának súlyos nehézsége és bal homloklebenyi károsodás együtt járt. Carl Wernicke (1874) folyékonyabb, de megértési zavarral társuló beszédet írt le; a területek kapcsolatainak is szerepet tulajdonított.
A módszer: tünet → sérülés helye → feltételezett funkció. Ez fontos bizonyíték, de a sérülés több területet és összeköttetést érinthet. Broca eredeti eseteinek modern MRI-vizsgálata kiterjedtebb károsodást mutatott a tankönyvi „Broca-területnél” (Dronkers és mtsai, 2007). A mai nyelvi modellek több, együttműködő pályával számolnak (Hickok és Poeppel, 2007).
Donald Hebb: hogyan változhat a kapcsolat?
Hebb (1949) elméletében az ismételten együtt aktív idegsejtek közötti kapcsolat megerősödése hozzájárulhat sejtegyüttesek kialakulásához. Ez tanulási mechanizmusra tett elméleti javaslat, nem minden szinapszisra automatikusan érvényes törvény. Az időzítés és a sejtek állapota is számít.
Saját példa: egy új szó alakját, hangját és használatát együtt gyakorolod. Ez szemlélteti az összekapcsolódó reprezentációk gondolatát; önmagában nem bizonyítja, melyik szinapszis változott meg.
Három út a mechanizmusokhoz
Fogalmak, módszerek és korlátok
Hubel és Wiesel: mitől válaszol egy látókéregi sejt?
Macskák látókérgében mikroelektródával rögzítették az idegsejtek kisüléseit, miközben eltérő helyzetű és irányú fényingereket mutattak (1962). Egyes sejtek bizonyos irányú élekre válaszoltak erősebben. A receptív mező az érzékelési tér azon része, amelynek ingerlése befolyásolja a sejt válaszát. Ez az érzékelés idegi szerveződését tárta fel; nem azt, hogy egyetlen sejt „megérti” a teljes képet.
Sperry és Gazzaniga: mi történik a kapcsolat megszakításakor?
Roger Sperry, Michael Gazzaniga és Joseph Bogen olyan epilepsziás betegeket vizsgáltak, akiknél műtéttel átmetszették a féltekék közti összeköttetések egy részét. Rögzített tekintet mellett rövid ingert adtak az egyik látótérfélbe, majd megnevezést vagy kézzel történő kiválasztást kértek (Gazzaniga és mtsai, 1962).
Bizonyos feladatokban a bal látótérbe jutó tárgyat a beteg nem nevezte meg, mégis ki tudta választani bal kézzel. A kontrollált információút és válaszforma eltérő féltekei hozzáférést mutatott. A látótérfél nem azonos az egyik szemmel. Kis, klinikailag különleges mintáról van szó; ebből nem következik két önálló személyiség vagy „kreatív jobb agyú” embertípus.
Eric Kandel: a tanulásnak sejtszintű története is van
Az Aplysia tengeri csiga egyszerű reflexeinek vizsgálatában a viselkedés változását az idegsejtek és szinapszisok változásaival kapcsolták össze. Az ismétlődő ártalmatlan ingerre adott reakció csökkenése habituáció; erős ingerlést követő fokozott reakció lehet szenzitizáció. Kandel (2001) a rövid és tartós változások eltérő sejtes mechanizmusait, köztük génműködési folyamatokat foglalta össze. Az egyszerű rendszer mechanizmust tár fel, de nem magyaráz meg önmagában minden emberi emléket.
Ne keverd össze!
Lokalizáció ≠ elszigetelt működés. Egy terület specializálódhat, miközben hálózatban dolgozik. Plaszticitás ≠ korlátlan alakíthatóság. A tapasztalat hatása életkortól, állapottól és feladattól is függ.
Mit enged meg egy agyi mérés?
Fogalmak, módszerek és korlátok
Módszer és következtetés
Az EEG az elektromos aktivitás időbeli lefutását követi; az fMRI BOLD-jele a vér oxigenizációjának változásán keresztül, közvetetten jelzi az aktivitást. Aktivációból önmagában nem olvasható ki egy konkrét gondolat. A sérüléses, viselkedéses és élettani adatok együtt erősebb következtetést adhatnak. Nielsen és mtsai (2013) nyugalmi fMRI-elemzése helyi lateralizációt talált, nem általános bal- vagy jobbdomináns embertípusokat.
Négy tengely és kapcsolódások
Általános: észlelés, nyelv, emlékezet. Személyiség: biológiai egyéni különbségek, egyszerű agytípusok nélkül. Fejlődés: érés és tapasztalatfüggő változás. Társas: mások jelzéseinek és szándékainak feldolgozása. Kapcsolódás: 21–22. téma, kognitív működések; 24., érzelmek; 27., genetika és evolúció. Ezek magyarázati kapcsolatok, nem egyetlen leszármazási lánc.
Amit érdemes magaddal vinni
A biológiai pszichológia a viselkedés idegrendszeri mechanizmusait kutatja. Broca és Wernicke sérülésekből következtettek nyelvi funkciókra; Hebb a tanuló kapcsolatok elvét fogalmazta meg. Hubel és Wiesel sejtválaszokat, Sperry és Gazzaniga féltekei hozzáférést, Kandel a tanulás sejtes alapjait vizsgálta. A modern kép: specializáció és hálózati együttműködés, több módszerrel ellenőrizve.
Felhasznált szakirodalom
- Dronkers, N. F., Plaisant, O., Iba-Zizen, M. T., & Cabanis, E. A. (2007). Paul Broca’s historic cases: High resolution MR imaging of the brains of Leborgne and Lelong. Brain, 130 (5), 1432–1441. https://doi.org/10.1093/brain/awm042
- Gazzaniga, M. S., Bogen, J. E., & Sperry, R. W. (1962). Some functional effects of sectioning the cerebral commissures in man. Proceedings of the National Academy of Sciences, 48 (10), 1765–1769. https://doi.org/10.1073/pnas.48.10.1765
- Hebb, D. O. (1949). The organization of behavior: A neuropsychological theory. Wiley. https://books.google.com/books?id=Jr5JAAAAMAAJ
- Hickok, G., & Poeppel, D. (2007). The cortical organization of speech processing. Nature Reviews Neuroscience, 8, 393–402. https://doi.org/10.1038/nrn2113
- Hubel, D. H., & Wiesel, T. N. (1962). Receptive fields, binocular interaction and functional architecture in the cat’s visual cortex. The Journal of Physiology, 160 (1), 106–154. https://doi.org/10.1113/jphysiol.1962.sp006837
- Kandel, E. R. (2001). The molecular biology of memory storage: A dialogue between genes and synapses. Science, 294 (5544), 1030–1038. https://doi.org/10.1126/science.1067020
- Nielsen, J. A., Zielinski, B. A., Ferguson, M. A., Lainhart, J. E., & Anderson, J. S. (2013). An evaluation of the left-brain vs. right-brain hypothesis with resting state functional connectivity magnetic resonance imaging. PLOS ONE, 8 (8), Article e71275. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0071275