VIII. korszak · 16
A modern szociálpszichológia megszületése
Hogyan váltak a társas helyzetek önálló kísérleti kérdésekké?
szociálpszichológiatársas helyzetcsoport
Az ember társas helyzetben
A modern szociálpszichológia megszületése
Nagy kérdés: hogyan változtatja meg a teljesítményt, az ítéletalkotást és a viselkedést mások jelenléte és a csoport működése?
Történeti hely és alapfordulat
A 19. század végén és a 20. század első felében a társas jelenségek leírása mellé kontrollált összehasonlítások lépnek. Norman Triplett a versengést, Floyd H. Allport az egyén társas viselkedését, Kurt Lewin a személy-környezet rendszert, Muzafer Sherif a közös normaképződést vizsgálja. A területnek több előzménye van; nem egyetlen alapító vagy „első kísérlet” hozta létre.
Triplett: a versengés kísérleti vizsgálata
Triplett (1898) kerékpárverseny-eredményekből indult ki, majd gyermekek orsóforgatási teljesítményét vizsgálta egyedül és versengő párokban. Mérés: a feladat végrehajtási ideje. A versengést serkentő tényezőként értelmezte, de az egyéni eredmények változatosak voltak.
Korlát: a verseny, a társas jelenlét és az együtt végzett munka itt összekapcsolódott. Ez nem tiszta bizonyíték arra, hogy a puszta jelenlét mindenkinél javít. A kerékpáros adatok megfigyelésesek; például a szélárnyék fizikai hatása sem azonos pszichológiai serkentéssel.
Allport: az egyént mérjük társas feltételek között
Floyd H. Allport (1924) a viselkedést és a tudatot az egyén szintjén vizsgálja; vitatja a személyektől független „csoportelme” magyarázó szerepét. A csoporthelyzet hatásai ettől még valósak és mérhetők. Kísérleti, individualista szemlélete meghatározóvá vált a területen. Nem azonos Gordon Allporttal, a személyiség- és előítéletkutatás ismert alakjával.
| FOGALOM | PONTOS ELKÜLÖNÍTÉS |
|---|---|
| Koakció | Másokkal párhuzamos feladatvégzés; nem feltétlenül együttműködés vagy verseny. |
| Közönséghatás | A megfigyelők jelenlétének hatása; a közönség nem végzi ugyanazt a feladatot. |
| Társas serkentés / gátlás | A teljesítmény javulása / romlása társas jelenlétben. A hatás iránya magyarázatra szorul. |
Későbbi magyarázat: a domináns válasz
Zajonc (1965) szerint mások jelenléte fokozhatja a domináns, legvalószínűbb választ. Begyakorolt feladatban ez gyakran helyes, új vagy nehéz feladatban hibás lehet. Így serkentés és gátlás ugyanazon elméletbe illeszthető. Ez későbbi elméleti megoldás, nem Triplett eredeti magyarázata.
A helyzet és a közös mérce
Lewin mezőelmélete és Sherif normaképződési kísérlete
Lewin: B = f(P, E)
B: viselkedés; P: személy; E: környezet. A viselkedés az egymással összefüggő személyi és környezeti feltételek függvénye. A képlet elméleti keret, nem önmagában számszerű előrejelző algoritmus. Élettér: a személy és pszichológiailag releváns környezete az adott időpontban; célok, akadályok és vonzó vagy taszító lehetőségek rendszere (Lewin, 1936).
Csoportdinamika: a kölcsönös függés számít
A csoport működését a tagok közötti függések és kapcsolatok is szervezik. Saját példa: ugyanaz a hallgató egy támogató szemináriumon kérdez, egy megszégyenítő közegben hallgat. Ez szemlélteti a személy-helyzet kapcsolatot; nem bizonyítja, hogy minden különbséget kizárólag a közeg okoz.
Lewin, Lippitt és White (1939): társas légkör
Fiúkból álló szabadidős csoportokban felnőtt vezetők eltérő stílusokat valósítottak meg: autokratikus irányítás, demokratikus részvétel, illetve laissez-faire, kevés irányítás. Megfigyelték a társas interakciókat, agressziót és a vezető jelenlétére/távollétére adott reakciókat.
Autokratikus feltételekben agresszív és apatikus működés is megjelent; a demokratikus légkör eltérő, több kölcsönös részvétellel járó mintázatot támogatott. A helyzet változtatásával a viselkedés is változhatott. Korlát: kis, szűk összetételű csoportok és összetett vezetői beavatkozás; nem bizonyíték egy vezetési stílus minden körülmények közötti fölényére.
Sherif (1935): hogyan keletkezik közös norma?
Autokinetikus hatás: sötétben, külső viszonyítási pont nélkül egy álló fénypont mozogni látszik. A résztvevők becsülték az elmozdulás mértékét, egyéni és csoportos sorozatokban. Mérés: az egymást követő távolságbecslések és azok közeledése.
Egyedül saját becslési tartomány alakult ki; mások becsléseit hallva a válaszok közös tartomány felé közelítettek. A csoportban kialakult mérce későbbi egyéni ítéletekben is fennmaradhatott. A csoportnorma közösen kialakuló vonatkoztatási keret, nem feltétlenül kimondott szabály vagy külső parancs.
Sherif bizonytalan ingerhelyzetben normaképződést vizsgált. Ez nem azonos Asch későbbi, egyértelmű feladatban fellépő többségi nyomásával.
Bizonyíték és mai jelentőség
Teljesítmény, norma és csoportlégkör: három elkülönítendő folyamat
Összegző bizonyíték: Bond és Titus (1983) 241 vizsgálat metaanalízisében kis átlagos társas jelenléti hatásokat talált. Az egyszerű feladatok sebessége általában javult, az összetett feladatok teljesítménye gyakran romlott. A sebesség és pontosság nem azonos kimenet; a publikálatlan nulleredmények is befolyásolhatják az összképet. Ez nem igazolja automatikusan Zajonc teljes élettani magyarázatát.
Mai örökség és korlátok: kontrollált társas helyzetek, csoportfolyamatok és szervezeti légkör vizsgálata; sport-, oktatás- és munkapszichológiai kapcsolatok. A laborfeladatból valós közösségre történő általánosítást külön igazolni kell. Fontos a megfelelő összehasonlítás, az ismételhetőség és a kulturális kontextus. Egy helyzeti hatás nem törli el az egyéni különbségeket vagy a felelősséget.
Négy tengely: általános: észlelés és teljesítmény; személyiség: személy-helyzet kölcsönhatás; fejlődés: csoportnormák tanulása; szociál: jelenlét, norma, vezetés. Térkép: 2-3 (kísérleti módszer), 4 (Gestalt és mezőszemlélet), 7-9 (viselkedés és tanulás) ↔ 16 → 17 (konformitás, engedelmesség), 18-19 (társas magyarázatok és csoportok). A 15. fejezetet tematikusan követi, nem a kötődéselméletből származik.
Ne keverd össze!
Floyd Allport ≠ Gordon Allport. Koakció ≠ együttműködés. Társas jelenlét ≠ biztos javulás. Mezőelmélet ≠ környezeti determinizmus. Sherif ≠ Asch. Demokratikus vezetés ≠ irányítás teljes hiánya.
Amit érdemes magaddal vinni
Triplett a versengés és teljesítmény kapcsolatát vizsgálta. Floyd Allport az egyén társas viselkedésének kísérleti kutatását erősítette. Lewin szerint a viselkedés a személy és környezete függvénye; a csoportdinamikában a kölcsönös függés számít. Sherif bizonytalan észlelési helyzetben közös normák kialakulását mutatta meg. Mások jelenléte segíthet vagy gátolhat: a feladatot és a helyzetet is vizsgálni kell.
Felhasznált szakirodalom
- Allport, F. H. (1924). Social psychology. Houghton Mifflin. Az eredeti mű első fejezete
- Bond, C. F., Jr., & Titus, L. J. (1983). Social facilitation: A meta-analysis of 241 studies. Psychological Bulletin, 94 (2), 265-292. https://doi.org/10.1037/0033-2909.94.2.265
- Lewin, K. (1936). Principles of topological psychology (F. Heider & G. M. Heider, Trans.). McGraw-Hill. https://doi.org/10.1037/10019-000
- Lewin, K., Lippitt, R., & White, R. K. (1939). Patterns of aggressive behavior in experimentally created “social climates.” The Journal of Social Psychology, 10 (2), 269-299. https://doi.org/10.1080/00224545.1939.9713366
- Sherif, M. (1935). A study of some social factors in perception. Archives of Psychology, 27 (187), 1-60. Az eredeti monográfia
- Triplett, N. (1898). The dynamogenic factors in pacemaking and competition. The American Journal of Psychology, 9 (4), 507-533. Az eredeti tanulmány
- Zajonc, R. B. (1965). Social facilitation. Science, 149 (3681), 269-274. https://doi.org/10.1126/science.149.3681.269