III. korszak · 06
A pszichoanalízis utódai és átalakulása
Hogyan vált többirányúvá és hogyan alakult át a pszichoanalitikus gondolkodás?
pszichoanalízisutódelméletekfejlődéskapcsolatok
Nagy kérdés: hogyan alakítják a személyiséget a belső konfliktusok mellett a célok, az én működése, a kapcsolatok és az életút új feladatai?
Történeti hely: több elágazás, eltérő hangsúlyok
A 20. század első felétől, már Freud életében több irány alakult ki. Jung és Adler önálló iskolát hozott létre; az énpszichológia és a tárgykapcsolati megközelítések a pszichoanalízisen belül fejlődtek. Az ösztön- és konfliktusközpontú magyarázatot bővítették vagy bírálták. Freudnál is jelen voltak kapcsolati és énpszichológiai kérdések; ezért nem teljesen új témákról, hanem hangsúlyváltásokról is szó van.
Négy gondolkodó, négy hangsúly
| Irány vagy képviselő | Alapgondolat és kulcsfogalmak |
|---|---|
| Analitikus pszichológia Carl Gustav Jung |
Kollektív tudattalan: feltételezett közös, öröklött lelki formák. Archetípus: szervező forma, nem az ősök konkrét emléke. Individuáció: a személyiség különböző oldalainak tudatosítása és integrálása. |
| Individuálpszichológia Alfred Adler |
Kisebbrendűségi érzés és kompenzáció; célirányos törekvés, sajátos életstílus. Közösségérzés: odatartozás és együttműködés. Az „individuális” az ember egységére is utal, nem társas elszigeteltségére. |
| Elhárítások és énfejlődés Anna Freud |
Az én védekezéseit rendszerezte és elemezte, de nem ő fedezett fel minden elhárítást. Példa az intellektualizáció: a feszültség elvont gondolkodásban való kezelése. A működés megítéléséhez a helyzet és a fejlődési szint is számít. |
| Énpszichológia Heinz Hartmann |
Énfunkciók, autonómia, alkalmazkodás. Az észlelés és gondolkodás nem vezethető le kizárólag védekezésből. A konfliktusmentes én-szféra az adott időben konfliktuson kívül működő funkciókat jelöli, nem örökre konfliktusmentes területet. |
Jung szóasszociációs vizsgálata
Eljárás: a vizsgálati személy egy ingerszóra gyorsan az első eszébe jutó szóval felelt. Adat: válaszidő, elakadás, hibák és felidézés. Értelmezés: Jung bizonyos zavarokat érzelmileg hangsúlyos komplexusokhoz kapcsolt. A késlekedés mérése nem bizonyítja annak egyetlen konkrét okát vagy a kollektív tudattalan létét: az adat és az elméleti értelmezés külön szint.
Tárgykapcsolatok: Klein és Winnicott
| Képviselő | Mit emel ki? |
|---|---|
| Melanie Klein | Tárgy: a kapcsolat másik pólusa, illetve annak belső megélése. Belső tárgy: a másikról szerveződő lelki képzet. Hasítás: jó és rossz élmények elkülönítése. Paranoid-szkizoid pozíció: üldöztetéses szorongás, hasítás. Depresszív pozíció: szeretett és gyűlölt oldalak összekapcsolása, aggodalom a másikért. Nem mereven lezárt szakaszok. |
| Donald W. Winnicott | Elég jó gondozás: a gyerek változó szükségleteihez igazodó ellátás. Holding: testi és környezeti megtartás. Átmeneti tárgy: például különleges jelentésű takaró; a belső élmény és külső valóság közötti tapasztalati tér része. Nem azonos a belső tárggyal. |
A tárgykapcsolati munkák alapja főként klinikai esetek, terápiás történetek és gyermekmegfigyelések értelmezése. Ez gazdag leírást adhat, de nem azonos a csecsemő fantáziáinak közvetlen mérésével.
Erikson: fejlődés egész életen át
A pszichoszociális krízis fejlődési feszültség, nem szükségképpen összeomlás. A személyes érés társas elvárásokkal találkozik.
| Életszakasz | Központi krízispár |
|---|---|
| Csecsemőkor | Ősbizalom – bizalmatlanság |
| Kisgyermekkor | Autonómia – szégyen és kétely |
| Óvodáskor | Kezdeményezés – bűntudat |
| Iskoláskor | Szorgalom / teljesítmény – kisebbrendűség |
| Serdülőkor | Identitás – szerepkonfúzió |
| Fiatal felnőttkor | Intimitás – izoláció |
| Középső felnőttkor | Generativitás – stagnálás |
| Időskor | Énintegritás – kétségbeesés |
Generativitás: alkotó hozzájárulás és gondoskodás a következő nemzedékről; nem csak szülőség. Énintegritás: a saját életút elfogadó összerendezése. A táblázat elméleti keret; az életkorok és életutak nem merev határidők.
Hétköznapi példa
Ha egy javító szándékú megjegyzést teljes értéktelenségként hallasz, Adler felől a kompenzáció, Anna Freud felől a védekezés, tárgykapcsolati nézőpontból a másikról őrzött belső kép kérdezhető meg. Ezek lehetséges olvasatok: az aktuális helyzetet és vizsgálati bizonyítékot nem helyettesítik.
Mai örökség és empirikus kontroll
Az énfunkciók és kapcsolati reprezentációk a pszichodinamikus szemléletben, a korai gondozás és az életút kérdései a fejlődéslélektanban élnek tovább. Ugyanakkor az esetértelmezés nem bizonyít általános oksági kapcsolatot, a klasszikus családi és nemi feltevések pedig korhoz kötöttek. Jung szimbolikus párhuzamai önmagukban nem igazolják az öröklött archetípusokat.
Empirikus ellenőrzés: Rohrer és munkatársai 2015-ben három ország 20 186 résztvevőjének adatait elemezték családon belüli és családok közötti összehasonlítással. Nem mutattak ki születési sorrend szerinti különbséget az extraverzióban, érzelmi stabilitásban, barátságosságban és lelkiismeretességben; az intelligenciában kis eltérés mutatkozott. Ez nem igazol merev testvérsorrend-típusokat.
Négy kapcsolódási tengely: általános lélektan – énfunkciók; személyiséglélektan – célok, védekezés, belső kapcsolati minták; fejlődéslélektan – korai gondozás és életút; szociálpszichológia – közösség, szerepek, kulturális elvárások. A kötődéselmélet külön kutatási program; a következő téma másik, viselkedéses történeti ágat folytat.
Ne keverd össze!
- A kollektív tudattalan nem közös emléktár.
- A kisebbrendűségi érzés nem objektív értéktelenség.
- Az énfunkció nem kizárólag elhárítás.
- A depresszív pozíció nem depresszió, az „elég jó” gondozás nem elhanyagolás.
- Erikson pszichoszociális, Freud pszichoszexuális szakaszokról írt.
Amit érdemes magaddal vinni
Freud után több irány alakult. Jung a kollektív tudattalant, Adler a kisebbrendűséget és a társas célokat hangsúlyozta. Anna Freud az elhárításokat rendszerezte, Hartmann az én alkalmazkodó működését bővítette ki. Klein a belső tárgykapcsolatokat, Winnicott a gondozási környezetet emelte ki. Erikson nyolc pszichoszociális szakaszra terjesztette ki az életúti fejlődést.
Rövid összefoglalás
A pszichoanalízis Freud után nem egyetlen irányban folytatódott: a célok, az énfunkciók, a kapcsolati minták és az egész életen át tartó fejlődés egyaránt a személyiségmagyarázat részévé vált.
Felhasznált szakirodalom
- Adler, A. (1927). Understanding human nature (W. B. Wolfe, Trans.). Greenberg.
- Freud, A. (1993). The ego and the mechanisms of defence (C. Baines, Trans.; rev. ed.). Karnac Books. (Original work published 1936).
- Hartmann, H. (1958). Ego psychology and the problem of adaptation (D. Rapaport, Trans.). International Universities Press. (Original work published 1939).
- Jung, C. G. (1910). The association method. The American Journal of Psychology, 21(2), 219–269. DOI
- Jung, C. G. (1969). The archetypes and the collective unconscious (R. F. C. Hull, Trans.; 2nd ed.). Princeton University Press. DOI
- Klein, M. (1996). Notes on some schizoid mechanisms. The Journal of Psychotherapy Practice and Research, 5(2), 160–179. (Original work published 1946).
- Rohrer, J. M., Egloff, B., & Schmukle, S. C. (2015). Examining the effects of birth order on personality. PNAS, 112(46), 14224–14229. DOI
- Spielman, R. M., Jenkins, W. J., & Lovett, M. D. (2020). Psychology 2e. OpenStax.
- Winnicott, D. W. (1953). Transitional objects and transitional phenomena. The International Journal of Psycho-Analysis, 34, 89–97.
- Winnicott, D. W. (1960). The theory of the parent-infant relationship. The International Journal of Psycho-Analysis, 41, 585–595.