Kezdőlap Pszichológia dióhéjban 04. tananyag

II. korszak · 04

Gestaltpszichológia

Miért több az észlelés az ingerek egyszerű összegénél?

Jegyzet04
Meghatározó gondolkodókMax Wertheimer, Wolfgang Köhler, Kurt Koffka, Kurt Lewin
Kulcsfogalmak

Gestaltészlelésszerveződés

Olvasási formaTeljes tananyag · többhasábos jegyzet

Nagy kérdés: hogyan szerveződnek az ingerek olyan egésszé, amelyben a részek jelentése is az elrendezéstől függ?

01

Mi ellenében alakult ki?

A 20. század eleji Gestalt az észlelést elkülönült elemek összegére és tanult kapcsolataira visszavezető magyarázatokat bírálta. A szervezett egész tulajdonságai és a részek viszonyai önálló magyarázatot igényelnek. A berlini iskola fontos mérföldköve Wertheimer 1912-es látszólagosmozgás-kutatása; előzményei korábbra nyúlnak.

02

A berlini iskola és a szerveződés

Szerző Fő hozzájárulás
Max Wertheimer Látszólagos mozgás (1912), perceptuális szerveződés (1923), produktív gondolkodás.
Wolfgang Köhler Csimpánzok eszközös problémamegoldása, belátás, az elrendezés és az eszköz–cél viszony szerepe.
Kurt Koffka Az elmélet rendszerezése és nemzetközi közvetítése; 1922-es áttekintés, majd Principles of Gestalt Psychology (1935).
03

Szerveződési alapelvek

  • Közelség: az egymáshoz közelebb eső elemek gyakran csoportot alkotnak.
  • Hasonlóság: az azonos színű, alakú vagy másként hasonló elemek összetartozónak tűnhetnek.
  • Jó folytatás: a folytonosan haladó kontúrokat hajlamosak vagyunk összetartozónak látni.
  • Zártság: hiányos körvonal is szerveződhet zárt alakzatként.
  • Prägnanz: az adott feltételek mellett stabil, rendezett, egyszerű szerveződés tendenciája; nem minden helyzetben egyetlen alakzatot előíró szabály.

A figura–háttér szerveződésben egy felület körülhatárolt tárgyként, a másik mögötte folytatódó háttérként jelenhet meg. Edgar Rubin munkái fontos előzmények; kétértelmű ábrákon a szerepek váltakozhatnak.

04

Wertheimer: mozgás álló ingerekből

Eljárás: különböző helyen megjelenő álló ingerek időzítésének változtatása. Adat: a megfigyelő észlelési beszámolója – egymásutániság, egyidejűség vagy mozgásélmény. Jelentőség: a tapasztalat szerveződését a térbeli-időbeli viszonyok alakítják; a mozgásélmény nem írható le a két álló benyomás puszta felsorolásával.

Történeti pontosítás: a phi szűk értelemben „tiszta” mozgásélmény, világosan helyet változtató tárgy nélkül. A béta-mozgásban egy tárgy látszik egyik helyről a másikra haladni. Nem minden váltakozó fénykép vagy filmszerű látszólagos mozgás phi.

05

Csoportosítás és figura–háttér vizsgálatok

Eljárás: pontok távolságát, színét, kontúrok lefutását vagy kétértelmű felületeket változtatnak. Adat: az észlelt csoportok és alakzatok leírása, a figura–háttér értelmezés váltása. Eredmény: ugyanazok az elemek más elrendezésben más egységekké szerveződhetnek. A klasszikus demonstrációkból részletes kísérleti kutatási program fejlődött.

06

Köhler: eszközök, célok, új viszonyok

Köhler 1913 és 1917 közötti tenerifei vizsgálataiban a csimpánzok a közvetlenül el nem érhető táplálékhoz botokat és ládákat használhattak. Egyes feladatok eszközök összekapcsolását vagy egymásra helyezését igényelték. Az adatok a próbálkozásokból, szünetekből és a megoldó cselekvéssor alakulásából álltak. Köhler az esetenként hirtelen, célszerű megoldást a helyzet belátásos újraszervezésével magyarázta.

Korlát: a siker hirtelensége önmagában nem bizonyítja a mentális folyamatot. Az előzetes tapasztalat, eszközismeret és gyakorlás hatását is vizsgálni kell; a beszámoló nem igazolja, hogy minden állat minden feladatot próbálkozás nélkül oldott meg.

07

Hétköznapi kapcsolat és Lewin

Egy dallamot magasabb hangfekvésben is felismerünk: a hangok viszonya megmaradhat, miközben mindegyik hang megváltozik. A gondolatnak Ehrenfels Gestalt-minőség fogalma is előzménye. Problémamegoldáskor hasonló fordulat, amikor egy tárgyat új szerepben tudunk használni; ez szemléltetés, nem az állatkísérlet megismétlése.

Kurt Lewin mezőszemlélete szerint a személy és pszichológiai környezete együtt alkot értelmezési egységet: B = f(P,E), vagyis a viselkedés a személy és a környezet függvénye. Ez elvi kapcsolat, nem önmagában számszerű előrejelző képlet. A mezőszemlélet fontos híd a személyiség- és szociálpszichológia felé.

08

Mai jelentőség és korlátok

A perceptuális csoportosítás, figura–háttér elkülönítés és problémareprezentáció ma is kutatott. A klasszikus elvek ugyanakkor nem adnak teljes mechanisztikus modellt; kölcsönhatásukat, feltételeiket és idegrendszeri alapjaikat további kutatás vizsgálja.

Négy kapcsolódási tengely: általános lélektan – észlelés és problémamegoldás; személyiséglélektan – Lewin személy–környezet rendszere; fejlődéslélektan – a szerveződés és tanulás változása; szociálpszichológia – Lewin mező- és csoportszemlélete. A legerősebb közvetlen kapcsolat itt az általános lélektan.

09

Ne keverd össze!

  • „Az egész más, mint a részek összege” a szerveződés hangsúlyát jelenti, nem misztikus plusz összetevőt.
  • A phi nem azonos a béta-mozgással.
  • A belátás nem tapasztalat nélküli megvilágosodás.
  • A történeti Gestaltpszichológia nem azonos a későbbi Gestalt-terápiával.
10

Amit érdemes magaddal vinni

A Gestaltpszichológia szerint az észlelés szervezett egészekre irányul, és a részek szerepét a viszonyaik is meghatározzák. Wertheimer a látszólagos mozgást és csoportosítást, Köhler a belátásos problémamegoldást vizsgálta, Koffka rendszerezte a szemléletet. A közelség, hasonlóság, jó folytatás és figura–háttér viszony az észleléskutatásban ma is fontos. Lewin a mezőszemléletet a személy és környezete kapcsolatára alkalmazta.

11

Rövid összefoglalás

A tanulási ív: 01 – filozófiai probléma; 02 – mérhető jelenség; 03 – elemek és funkciók; 04 – a részek szerveződése. Innen egy részben párhuzamos történeti szálhoz, Freud és a klasszikus pszichoanalízis kérdéseihez lépünk tovább.

12

Felhasznált szakirodalom

  • Koffka, K. (1922). Perception: An introduction to the Gestalt-theorie. Psychological Bulletin, 19(10), 531–585. DOI
  • Köhler, W. (1925). The mentality of apes (E. Winter, Trans.). Kegan Paul, Trench, Trubner. (Original work published 1917). Google Books
  • Lewin, K. (1936). Principles of topological psychology (F. Heider & G. M. Heider, Trans.). McGraw-Hill. Google Books
  • Steinman, R. M., Pizlo, Z., & Pizlo, F. J. (2000). Phi is not beta, and why Wertheimer’s discovery launched the Gestalt revolution. Vision Research, 40(17), 2257–2264. DOI
  • Wagemans, J., et al. (2012). A century of Gestalt psychology in visual perception: I. Perceptual grouping and figure-ground organization. Psychological Bulletin, 138(6), 1172–1217. DOI
  • Wertheimer, M. (1938). Laws of organization in perceptual forms. In W. D. Ellis (Ed. & Trans.), A source book of Gestalt psychology (pp. 71–88). (Original work published 1923). Teljes szöveg