VII. korszak · 14
Pszichoszociális, erkölcsi és ökológiai fejlődés
Hogyan kapcsolódik az egyéni fejlődés a társas és kulturális környezethez?
pszichoszociáliserkölcsi fejlődésökológiai szemlélet
Életút, erkölcs és környezet
Pszichoszociális, erkölcsi és ökológiai fejlődés
Nagy kérdés: hogyan formálódik az önazonosságunk és az erkölcsi gondolkodásunk a társas környezetben, az életút során?
Történeti hely: három különböző magyarázati szint
Erik Erikson a pszichoanalitikus hagyományt társas és egész életen át tartó fejlődéssé tágítja (1950/1963). Lawrence Kohlberg az 1950-es évektől Piaget nyomán az erkölcsi érvelés szerveződését vizsgálja. Urie Bronfenbrenner az 1970-es évektől a fejlődés valós környezeteit és kölcsönhatásait helyezi előtérbe. Nem egymásból következő iskolák.
Erikson: nyolc pszichoszociális krízis
A krízis fejlődési feszültség, nem feltétlenül összeomlás. Az én és a társas elvárások viszonyában új egyensúly alakulhat ki. Az epigenetikus elv itt a fejlődési feladatok rendezett kibontakozása; nem a mai molekuláris epigenetika (Erikson, 1963).
| ÉLETSZAKASZ | KÖZPONTI FESZÜLTSÉG |
|---|---|
| Csecsemőkor | Ősbizalom ↔ bizalmatlanság |
| Kisgyermekkor | Autonómia ↔ szégyen és kétely |
| Óvodáskor | Kezdeményezés ↔ bűntudat |
| Iskoláskor | Teljesítmény/szorgalom ↔ kisebbrendűség |
| Serdülőkor | Identitás ↔ szerepkonfúzió |
| Fiatal felnőttkor | Intimitás ↔ izoláció |
| Középső felnőttkor | Generativitás ↔ stagnálás |
| Időskor | Énintegritás ↔ kétségbeesés |
Identitás: önazonosság és folytonosság élménye. Generativitás: hozzájárulás a következő nemzedékekhez; nem csak szülőség. Énintegritás: saját életút elfogadása. A szakaszok nem merev határidők, és egy korábbi nehézség nem végleges ítélet.
Kohlberg: három szint, hat szakasz
Prekonvencionális: 1. büntetés és engedelmesség; 2. saját érdek, kölcsönös csere. Konvencionális: 3. személyközi elvárások, „jó ember”; 4. társadalmi rend és kötelesség. Posztkonvencionális: 5. társadalmi szerződés és jogok; 6. egyetemes etikai elvek. A hatodik szakasz empirikus státusza vitatott; nem általános felnőttkori végállomás (Kohlberg, 1984).
Érvelés és életkörülmények
Mit mér a dilemma, és mit jelent a fejlődés környezete?
Klasszikus eljárás: a Heinz-dilemma
Egy férfi nem tudja megfizetni a felesége megmentéséhez szükséges gyógyszert. Ellophatja-e? Az interjúban az indoklás szerkezetét kódolják, nem az igen/nem választ: büntetéskerülés, szabálykövetés vagy általánosítható elv vezeti-e? A pontozás nem a résztvevő erkölcsi értékének vagy valódi cselekedeteinek közvetlen mérése (Kohlberg, 1984).
Empirikus próba és korlát
Colby és munkatársai (1983): húszéves követéses vizsgálat, kezdetben 10, 13 és 16 éves fiúkkal; a feldolgozott minta 58 fő. Ismételt dilemmainterjúkkal mérték az erkölcsi ítélet változását. Az eredmények támogatták az érvelés rendezett fejlődését, de a szűk, férfiakból álló minta nem bizonyít egyetemes életkori menetrendet.
Snarey (1985): 45 vizsgálat, 27 ország kritikai áttekintése. Több kultúrában talált fejlődési sorrendet támogató eredményeket, de a legmagasabb szintek kulturális érvényessége problematikusabb. A nyugati igazságossági érvelés nem feltétlenül fedi le valamennyi erkölcsi hagyományt.
Bronfenbrenner: a környezet tagolása
| RENDSZER | JELENTÉS / SAJÁT SZEMLÉLTETŐ PÉLDA |
|---|---|
| Mikro | Közvetlen tevékenységek, szerepek, kapcsolatok: otthoni beszélgetés, iskolai közösség. |
| Mezo | A közvetlen színterek kapcsolata: család és iskola együttműködése. Nem egyszerűen egy „közepes” csoport. |
| Exo | Olyan színtér hatása, amelyben az érintett nem vesz részt: a gyermekre kihat a szülő munkahelyi beosztása. |
| Makro | Tág kulturális és intézményi mintázatok: értékek, társadalmi normák és lehetőségstruktúrák. |
| Krono | Az idő dimenziója: átmenetek, események időzítése és történelmi változás. Nem pusztán még egy külső kör. |
A későbbi bioökológiai modell: PPCT
Process – Person – Context – Time: folyamat, személy, kontextus és idő együttese. A proximális folyamatok rendszeresen ismétlődő, egyre összetettebb kölcsönhatások személyekkel, tárgyakkal vagy szimbólumokkal. Hatásuk függ a személy jellemzőitől és a körülményektől. Az aktív személy is alakítja környezetét (Bronfenbrenner & Morris, 2006).
Módszertani következmény: természetes helyzetek, ismételt mérések, a kölcsönhatások és körülmények együttes vizsgálata. Egyetlen környezeti kérdőív és egyszeri teljesítménymérés önmagában nem teszteli a teljes PPCT-modellt.
Összekapcsolás és vizsgapontok
Három nézőpont; nem egyetlen, mindent megjósló elmélet
Saját hétköznapi példa: egy hallgató szakváltáson gondolkodik, miközben a családja maradásra kéri. Erikson felől az önazonosság kérdése kerül előtérbe; Kohlberg felől az, hogyan indokolja a kötelezettségeit; Bronfenbrenner felől az anyagi, kapcsolati és intézményi feltételek. E nézőpontok nem mondják meg automatikusan, melyik döntés helyes.
Kritika és örökség: Erikson átfogó életútmodellje nehezen tesztelhető egységesen, és kulturálisan változó szerepelvárásokat tükröz. Kohlberg a racionális igazságossági érvelést emeli ki; Gilligan (1982) a gondoskodás és kapcsolati felelősség elhanyagolását bírálta. Ebből nem következik két, nemek szerint kizárólagos erkölcs. Bronfenbrenner kerete összetett kutatási terveket kíván; a körök felsorolása nem oksági bizonyíték. Örökségük az identitáskutatás, az erkölcsi nevelés és a kontextusérzékeny fejlődéskutatás.
Négy tengely: általános: ítéletalkotás; személyiség: identitás és életút; fejlődés: változó feladatok és érvelés; szociál: szerepek, kapcsolatok, intézmények. Térkép: 5-6 (pszichoanalitikus előzmények) ↔ Erikson; 13 (Piaget) → Kohlberg; 13 társas-kulturális hangsúlya ↔ ökológiai szemlélet. Tovább: 15 (kötődés), 30 (kultúra). A ↔ kapcsolatot, nem közvetlen leszármazást jelöl.
Ne keverd össze!
Fejlődési krízis ≠ pszichiátriai krízis. Érvelési szint ≠ erkölcsös tett. Szabály megkérdőjelezése ≠ automatikusan magasabb szint. Mezorendszer ≠ exorendszer. Környezeti rendszerek ≠ a teljes PPCT-modell.
Amit érdemes magaddal vinni
Erikson nyolc pszichoszociális krízissel az egész életútra terjeszti ki a fejlődést. Kohlberg három szinten hat erkölcsi érvelési szakaszt különít el; a dilemmában az indoklás számít. Bronfenbrenner összekapcsolódó környezeti rendszerekben értelmezi a fejlődést. A későbbi PPCT-modell a személy, a rendszeres kölcsönhatások, a kontextus és az idő együttműködését hangsúlyozza.
Felhasznált szakirodalom
- Bronfenbrenner, U. (1979). The ecology of human development: Experiments by nature and design. Harvard University Press. https://doi.org/10.4159/9780674028845
- Bronfenbrenner, U., & Morris, P. A. (2006). The bioecological model of human development. In W. Damon & R. M. Lerner (Eds.), Handbook of child psychology: Vol. 1. Theoretical models of human development (6th ed., pp. 793-828). Wiley. Eredeti könyvfejezet
- Colby, A., Kohlberg, L., Gibbs, J., & Lieberman, M. (1983). A longitudinal study of moral judgment. Monographs of the Society for Research in Child Development, 48 (1-2), 1-96. https://doi.org/10.2307/1165935
- Erikson, E. H. (1963). Childhood and society (2nd ed.). W. W. Norton. Kiadói könyvoldal; későbbi kiadás
- Gilligan, C. (1982). In a different voice: Psychological theory and women’s development. Harvard University Press. Harvard: a mű ismertetése
- Kohlberg, L. (1984). The psychology of moral development: The nature and validity of moral stages. Harper & Row. Könyv és bibliográfiai adatok
- Snarey, J. R. (1985). Cross-cultural universality of social-moral development: A critical review of Kohlbergian research. Psychological Bulletin, 97 (2), 202-232. https://doi.org/10.1037/0033-2909.97.2.202