VIII. korszak · 19
Csoportközi viszonyok és társas identitás
Hogyan alakítja az önmeghatározást a csoporttagság és a csoportok közötti viszony?
csoportközi viszonyoktársas identitáscsoporttagság
Mikor lesz belőled „mi”?
Csoportközi viszonyok és társas identitás | 3 oldalas vizsgajegyzet
Nagy kérdés: hogyan alakítja a csoporttagság az önképet és mások megítélését, és milyen feltételek fokozhatják vagy mérsékelhetik a csoportközi konfliktust?
Történeti hely és alapfeltevések
A második világháború után az előítélet és a csoportközi konfliktus magyarázata központi kérdés. Gordon Allport 1954-es munkája rendszerezi az előítélet kutatását és a kontaktus lehetőségeit. Muzafer Sherif a csoportok céljainak és kölcsönös függésének szerepét vizsgálja.
Az 1970-es évektől Henri Tajfel és John Turner a kategorizációt, a társas összehasonlítást és az identitást emelik ki. A csoportközi viselkedés nem vezethető vissza pusztán egyéni ellenszenvre vagy „rossz személyiségre”. Az érdekviszonyok és az észlelt csoporthatárok egyaránt számítanak; a modellek részben eltérő kérdésekre válaszolnak.
| FOGALOM | MIT JELENT? |
|---|---|
| Sztereotípia | Egy csoport tagjaira vonatkozó általánosított vélekedés; nem egy adott személy bizonyított jellemzése. |
| Előítélet | Csoporttagságon alapuló értékelő attitűd, jellemzően negatív érzelmi viszonyulással. |
| Diszkrimináció | Csoporttagság alapján történő eltérő bánásmód, például hátrányos döntés vagy kizárás. |
| Saját/külső csoport | Ingroup/outgroup: az adott helyzetben „mi”-ként és „ők”-ként észlelt kategóriák. |
Sherif: realisztikus csoportkonfliktus
Az összeegyeztethetetlen célok és a szűkös javakért folyó versengés fokozhatják az ellenségességet. Robbers Cave, 1954 (beszámoló: 1961): 22, egymást korábban nem ismerő, 11 éves fiú táborában előbb két csoportot alakítottak, majd versengő feladatokat és jutalmakat vezettek be.
Mérés: viselkedésmegfigyelés, csoportértékelések és barátválasztások. A versengéssel ellenségesség erősödött. A puszta közös programok nem oldották fel ezt; ismételt, csak együtt elérhető fölérendelt célok mellett javultak a kapcsolatok. Ilyen volt a vízellátási probléma közös megoldása.
Korlát: szűk, homogén minta, erős kutatói helyzetalakítás, kevés független csoport, megtévesztés és gyermekrésztvevők etikai kérdései. A javulás fokozatos volt. Nem bizonyítja, hogy minden konfliktus anyagi versengésből ered, vagy hogy egyetlen közös feladat biztosan kibékít mindenkit.
Az érdekeken túl
Minimális csoportok, társas identitás és önkategorizáció
Tajfel és munkatársai (1971): minimális csoport
Eljárás: fiúk jelentéktelen szempontok alapján kialakítottnak bemutatott csoportokba kerültek, például pontbecslés vagy festménykedvelés szerint. Kódszámmal jelölt saját és külső csoporttagok között jutalompontokat osztottak; a döntéshozó saját magának nem oszthatott.
Mérés: elosztási mátrixokon hozott döntések; méltányosság, össznyereség és saját csoportot előnyben részesítő különbség. Eredmény: megjelent a saját csoport kedvezményezése, esetenként a két csoport közötti előny fontosabbnak bizonyult a nagyobb abszolút jutalomnál. Korábbi személyes ellenségeskedés vagy kiélezett erőforrás-konfliktus nem volt szükséges.
Mit nem mutat? Nem minden résztvevő választott mindig elfogultan. A feladat nem bizonyítja, hogy bármilyen címke szükségszerűen gyűlöletet vagy erőszakot okoz. A mesterséges elosztási döntést meg kell különböztetni a tartós társadalmi kirekesztéstől.
Tajfel és Turner: társasidentitás-elmélet
Társas identitás: az énkép csoporttagságból származó része, a tagság értékével és érzelmi jelentésével együtt. A releváns más csoportokkal való társas összehasonlítás hozzájárulhat a saját csoport pozitív megkülönböztetéséhez. Ez nem azonos azzal, hogy minden ember mindig fölényre vagy mások megalázására törekszik.
Kedvezőtlen csoporthelyzetben lehetséges egyéni mobilitás (átlépés), társas kreativitás (más összehasonlítási dimenzió vagy annak átértékelése) és társas versengés (a csoportok viszonyának megváltoztatása). A választásban számít a csoporthatár átjárhatósága, valamint a státuszrend észlelt legitimitása és stabilitása (áttekintés: Hornsey, 2008).
Turner és munkatársai (1987): önkategorizáció
A személy önmagát különböző szinteken határozhatja meg: egyéni sajátosságok, csoporttagság, tágabban emberi közösség. Hogy melyik kerül előtérbe, függ a kategória hozzáférhetőségétől és attól, mennyire illik az aktuális összehasonlítási helyzethez.
Prototípus: a csoport helyzetfüggően észlelt jellegzetes tulajdonságai és normái. Deperszonalizáció: önmagunkat inkább a csoport példányaként észleljük. Ez itt nem klinikai tünet, nem „személyiségvesztés”, és nem szükségszerű irracionalitás; együttműködést és normakövetést is szervezhet.
Saját példa: órán más véleményen vagy, mint az évfolyamtársad. Egy másik egyetemmel összehasonlítva mégis könnyen „mi, ugyanannak az egyetemnek a hallgatói” lesztek. A releváns csoporthatár változott, nem tűntek el az egyéni különbségek.
Mitől változhat a viszony?
Kontaktus, korlátok és vizsgapontok
Allport kontaktushipotézise: a találkozás előítélet-csökkentő hatását segíti az egyenlő státusz a helyzetben, a közös cél, az együttműködés és az intézményi/tekintélyi támogatás. A fizikai közelség önmagában nem elégséges magyarázat. A kedvezőtlen, hierarchiát megerősítő találkozás nem garantál javulást.
Bizonyíték és korlát: Pettigrew és Tropp (2006) 515 vizsgálat, 713 független mintája alapján összességében alacsonyabb előítélettel járó kontaktust talált. Az optimális feltételek segítik a hatást, de nem mereven szükséges feltételek. A korrelációs és kísérleti eredmények oksági ereje eltér. Paluck és munkatársai (2019) a randomizált, késleltetett utánmérést alkalmazó kutatások szűkebb körében fontos hiányokat és eltérő hatásokat mutattak ki: egy konkrét program tartós eredménye nem garantálható.
Mai jelentőség és kritika: szervezeti együttműködés, előítélet-csökkentés, kollektív cselekvés, vezetés. A laboratóriumi csoportok nem fedik le a történelmi, hatalmi és anyagi egyenlőtlenségeket. A kedvezőbb személyes viszony nem azonos a strukturális hátrány megszűnésével; az identitás nem csak konfliktus, hanem szolidaritás alapja is.
Négy tengely: általános: kategorizáció és összehasonlítás; személyiség: énkép és identifikáció; fejlődés: csoporttagság és normák elsajátítása; szociál: előítélet, konfliktus és együttműködés. Térkép: 16-17 (normák, befolyás) és 18 (sémák) → 19; kapcsolat: 20 (kognitív modellek), 30 (kultúra). Fogalmi kapcsolatok, nem egyenes leszármazási sor.
Ne keverd össze!
Sztereotípia ≠ előítélet ≠ diszkrimináció. Saját csoport kedvezményezése ≠ külső csoport gyűlölete. Minimális csoport ≠ realisztikus konfliktus. Kontaktus ≠ automatikus kibékülés. Társas identitás ≠ önkategorizáció teljes elmélete.
Amit érdemes magaddal vinni
Allport a kontaktus kedvező feltételeit, Sherif a versengő és közös célok hatását hangsúlyozza. Tajfel minimáliscsoport-vizsgálatai szerint korábbi konfliktus nélkül is kialakulhat sajátcsoport-kedvezményezés. A társasidentitás-elmélet a tagság énképbeli jelentőségét, Turner önkategorizációs elmélete az aktuális „mi” kialakulását magyarázza.
Felhasznált szakirodalom
- Allport, G. W. (1954). The nature of prejudice. Addison-Wesley. Könyv és bibliográfiai adatok
- Hornsey, M. J. (2008). Social identity theory and self-categorization theory: A historical review. Social and Personality Psychology Compass, 2 (1), 204-222. https://doi.org/10.1111/j.1751-9004.2007.00066.x
- Paluck, E. L., Green, S. A., & Green, D. P. (2019). The contact hypothesis re-evaluated. Behavioural Public Policy, 3 (2), 129-158. https://doi.org/10.1017/bpp.2018.25
- Pettigrew, T. F., & Tropp, L. R. (2006). A meta-analytic test of intergroup contact theory. Journal of Personality and Social Psychology, 90 (5), 751-783. https://doi.org/10.1037/0022-3514.90.5.751
- Sherif, M., Harvey, O. J., White, B. J., Hood, W. R., & Sherif, C. W. (1961). Intergroup conflict and cooperation: The Robbers Cave experiment. University Book Exchange. Eredeti kutatási beszámoló
- Tajfel, H., Billig, M. G., Bundy, R. P., & Flament, C. (1971). Social categorization and intergroup behaviour. European Journal of Social Psychology, 1 (2), 149-178. https://doi.org/10.1002/ejsp.2420010202
- Turner, J. C., Hogg, M. A., Oakes, P. J., Reicher, S. D., & Wetherell, M. S. (1987). Rediscovering the social group: A self-categorization theory. Blackwell. Könyv és bibliográfiai adatok