IX. korszak · 20
A kognitív forradalom
Miért és hogyan tért vissza az elme a tudományos pszichológia központi kérdései közé?
kognitív forradalominformációfeldolgozáselme
Mi történik az inger és a válasz között?
A kognitív forradalom | 3 oldalas vizsgajegyzet
Nagy kérdés: milyen belső reprezentációk és információfeldolgozó műveletek teszik lehetővé az észlelést, emlékezést, nyelvhasználatot és problémamegoldást?
Történeti hely: fordulat, nem egyetlen győzelem
Az 1950-1960-as években a pszichológia, a nyelvészet, az információelmélet és a számítástechnika kölcsönhatásában erősödik meg a kognitív megközelítés. Korlátozottnak tartja az összetett teljesítmény pusztán inger-válasz kapcsolatokkal való magyarázatát. A mentális folyamatok ellenőrizhető modelljeit állítja előtérbe.
Nem ekkor fedezték fel a gondolkodást: a Gestalt, Bartlett és Tolman munkái fontos előzmények. A behaviorizmus sem volt egységes, és nem szűnt meg egyik napról a másikra. 1956 gyakran jelképes mérföldkő, nem egyetlen alapítási dátum (Miller, 2003). A kognitív pszichológia a tágabb kognitív tudomány egyik területe.
Az információfeldolgozó szemlélet fogalmai
Reprezentáció: valaminek belső kódolása, például szó, térbeli viszony vagy szabály; nem feltétlenül tudatos kép. Folyamat: művelet e kódokon, például összehasonlítás, kiválasztás vagy előhívás. Kapacitáskorlát: az adott feladatban feldolgozható vagy hozzáférhető információ korlátozottsága.
Számítógép-metafora: segít elkülöníteni a reprezentációt, a műveletet és a megvalósító rendszert. Nem állítás arról, hogy az agy szó szerint digitális számítógép. Egy folyamatábra önmagában nem bizonyítja, hogy az elmében valóban ilyen lépések zajlanak.
George A. Miller (1956): kapacitás és tömbösítés
A tanulmány abszolút ítéleti feladatok és azonnali emlékezeti terjedelem eredményeit elemzi. Előbbiben például egy hanghoz kell kategóriát rendelni; utóbbiban egy elemsort felidézni. Mérés: azonosítási hibák, átvitt információ, illetve helyesen felidézett elemek. A két korlát nem azonos.
Tömbösítés (chunking): több elemet egy ismert, jelentéssel bíró egységbe szervezünk. Így több részlet képviselhető kevesebb egységként. A „7±2” nem minden feladatra érvényes munkamemória-törvény. Cowan (2001) bizonyos, ismétlést és tömbösítést korlátozó helyzetekben körülbelül négy egység mellett érvel; ez sem korlátlanul általános szám.
Saját példa: a „K R E S Z T E B M E” betűsort könnyebb lehet KRE / SZTE / BME egységekként megjegyezni, ha ismered a rövidítéseket. A betűk száma nem változott; az ismert egységeké igen.
Modellek a fekete dobozban
Figyelem, nyelv és problémamegoldás
Donald Broadbent: szelekció és szűk keresztmetszet
Dichotikus hallgatás: a két fül különböző ingereket kap. Broadbent (1954) számjegypár-feladataiban a felidézés sorrendjét és pontosságát vizsgálta. Az egy fülből érkező elemek egymás utáni felidézése könnyebbnek bizonyult, mint a fülek közötti, páronkénti váltogatás. Ez a csatornánkénti feldolgozás mellett szólt.
Az 1958-as korai szűrőmodellben a rövid szenzoros tárolás után a fizikai jellemzők alapján működő szelekció enged információt a korlátozott kapacitású rendszerbe. Ez funkcionális modell, nem egy konkrét agyi kapu azonosítása. A nem figyelt információ feldolgozása összetettebb a merev „mindent vagy semmit” szűrésnél; a későbbi módosítások a 22. témához tartoznak.
Noam Chomsky (1959): nyelv és magyarázat
Skinner Verbal behavior című könyvéről írt kritikájában vitatja, hogy a laboratóriumi tanulás fogalmai változatlanul elégségesek a nyelv összetettségének magyarázatára. A produktív nyelvhasználatban új, korábban nem hallott mondatok is létrehozhatók és megérthetők; a szabályok és belső struktúrák magyarázata kerül előtérbe.
Ez elméleti és fogalmi kritika, nem egy kísérlet eredménye. Nem bizonyította önmagában a nyelvelsajátítás egyetlen végleges modelljét, és nem cáfolta a megerősítés minden szerepét. Történeti hatása nem azonos minden állítása mai elfogadottságával.
Allen Newell és Herbert Simon: a problématér
A megoldó kezdeti állapotból megengedett műveletekkel, operátorokkal igyekszik elérni a célállapotot. E lehetőségek reprezentált rendszere a problématér. A keresést heurisztikák irányítják: csökkentik a vizsgált utak számát, de nem garantálnak mindig helyes vagy optimális eredményt.
Eszköz-cél elemzés: a jelenlegi és kívánt állapot különbségének csökkentése, szükség esetén részcélok létrehozásával. Módszer: hangos gondolkodási jegyzőkönyvek, megoldási lépések és hibák elemzése; emberi teljesítmény összevetése futtatható szimulációkkal (Newell & Simon, 1972). A logikai feladatok és rejtvények megmutatták a reprezentáció és a keresési stratégia szerepét.
Korlát: a verbalizált gondolat nem tár fel minden folyamatot. Ugyanahhoz a sikeres válaszhoz több különböző algoritmus vezethet; egy program sikere nem bizonyítja, hogy az ember pontosan úgy gondolkodik. A jól körülhatárolt feladatok eredménye nem terjeszthető ki automatikusan minden életproblémára.
Az elme vizsgálható modellje
Rendszerezés, módszer és továbbvezetés
Ulric Neisser (1967): a Cognitive psychology összefogja az észlelés, figyelem, emlékezet és gondolkodás kutatását. A megismerés aktív átalakítás és felhasználás, nem a külvilág passzív másolása. Neisser fontos rendszerező, nem a terület egyedüli létrehozója.
Hogyan lesz tudományos a belső folyamat? Feladatfeltételeket változtatnak, és reakcióidőt, hibázást, felidézést vagy megoldási lépéseket mérnek. A modell ezekből ellenőrizhető előrejelzést ad. A mentális folyamatot következtetjük, nem közvetlenül „látjuk” a teljesítményben. Több versengő magyarázatot és többféle mérést kell összevetni.
Kritikák: mesterséges feladatok; érzelmek, test, motiváció és társas-kulturális környezet háttérbe szorulása; a soros feldolgozás túlhangsúlyozása egyes korai modellekben. A leíró dobozok és nyilak mérhető előrejelzés nélkül nem elegendők. Mai örökség: kísérleti kognitív pszichológia, számításos modellek és kognitív idegtudomány. A későbbi konnekcionista és megtestesült irányok részben továbbfejlesztik, részben bírálják a korai keretet.
Négy tengely: általános: figyelem, emlékezet, problémamegoldás; személyiség: egyéni feldolgozási különbségek; fejlődés: reprezentációk és stratégiák változása; szociál: személyészlelés és társas információfeldolgozás. Térkép: tanuláselméleti és Gestalt-előzmények; párhuzam a 18-19. témával; tovább: 21 (emlékezet), 22 (figyelem), 23 (gondolkodás).
Ne keverd össze!
Kognitív ≠ kizárólag tudatos. Reprezentáció ≠ mindig belső kép. „7±2” ≠ egyetemes agyi kapacitás. Szűrőmodell ≠ anatómiai kapu. Sikeres szimuláció ≠ azonos emberi mechanizmus. Kognitív pszichológia ≠ kognitív terápia.
Amit érdemes magaddal vinni
A kognitív fordulat a belső reprezentációkat és műveleteket ellenőrizhető modellekkel vizsgálja. Miller a kapacitás és tömbösítés, Broadbent a figyelmi szelekció, Chomsky a nyelvi struktúra kérdését emeli ki. Newell és Simon a problémamegoldást keresésként modellezi, Neisser rendszerezi a területet. A bizonyíték mérhető viselkedésből és modellek összevetéséből származik.
Felhasznált szakirodalom
- Broadbent, D. E. (1954). The role of auditory localization in attention and memory span. Journal of Experimental Psychology, 47 (3), 191-196. https://doi.org/10.1037/h0054182
- Broadbent, D. E. (1958). Perception and communication. Pergamon Press. https://doi.org/10.1037/10037-000
- Chomsky, N. (1959). [Review of the book Verbal behavior, by B. F. Skinner]. Language, 35 (1), 26-58. https://doi.org/10.2307/411334
- Cowan, N. (2001). The magical number 4 in short-term memory: A reconsideration of mental storage capacity. Behavioral and Brain Sciences, 24 (1), 87-114. https://doi.org/10.1017/S0140525X01003922
- Miller, G. A. (1956). The magical number seven, plus or minus two: Some limits on our capacity for processing information. Psychological Review, 63 (2), 81-97. https://doi.org/10.1037/h0043158
- Miller, G. A. (2003). The cognitive revolution: A historical perspective. Trends in Cognitive Sciences, 7 (3), 141-144. https://doi.org/10.1016/S1364-6613(03)00029-9
- Neisser, U. (1967). Cognitive psychology. Appleton-Century-Crofts. Könyv és bibliográfiai adatok
- Newell, A., & Simon, H. A. (1972). Human problem solving. Prentice-Hall. Könyv és bibliográfiai adatok