X. korszak · 24
Érzelemelméletek
Hogyan próbálják az elméletek összekapcsolni a testi változást, az értelmezést és az érzelmi élményt?
érzelemtesti változásértelmezés
Mitől lesz érzelem az izgalom?
Érzelemelméletek
Nagy kérdés: hogyan kapcsolódik össze a testi változás, a helyzet jelentése, az érzelmi élmény és annak kifejezése?
Történeti hely és alapfogalmak
A 19. század végén James és Lange a testi változásokat helyezi előtérbe; Cannon és Bard a központi idegrendszeri szerveződést hangsúlyozza. A 20. század második felében Schachter és Singer a testi aktiváció értelmezését, Lazarus a személy és környezete viszonyának értékelését, Ekman az evolúciós eredetű érzelmi mintázatokat vizsgálja. Ezek részben eltérő kérdésekre válaszoló programok.
Érzelem: rendszerint egy jelentős eseményhez kapcsolódó, több összetevős folyamat: szubjektív élmény, testi változások, cselekvési késztetés és kifejezés. Az összetevők nem mindig változnak tökéletes összhangban. Arousal: aktivációs szint; nem egy konkrét érzelem neve. Valencia: kellemes-kellemetlen jelleg. A hangulat általában tartósabb és kevésbé egyetlen eseményhez kötött.
James és Lange: testi visszacsatolás
William James (1884) szerint az érzelmet kiváltó esemény észlelése testi változásokat indít el, ezek átélése alkotja az érzelmi érzést. Carl Lange (1885) ettől függetlenül, különösen a keringési változásokra helyezte a hangsúlyt. A „James-Lange” név két rokon, de nem teljesen azonos elméletet fog össze.
Tanulási séma: esemény észlelése → testi változások → ezek megélése. James érveinek fontos része introspektív és elméleti; nem egyetlen kontrollált kísérlet igazolta a teljes elméletet. Örökség: a testből érkező jelzések érzelmi szerepe. Korlát: egy pulzusérték önmagában nem azonosítja az érzelmet.
Cannon és Bard: központi szerveződés
Walter Cannon (1927) bírálta, hogy a zsigeri változások elég gyorsak és eléggé specifikusak lennének minden érzelem magyarázatához. A tankönyvi Cannon-Bard-sémában központi folyamatokból párhuzamosan szerveződik a testi reakció és az érzelmi élmény; az élményhez nem kell előbb a teljes perifériás válasz visszajelzése.
Philip Bard (1928): macskákon végzett idegrendszeri beavatkozások után figyelte a dühkifejezéshez hasonló viselkedést és vegetatív reakciókat. Az eredmények a hipotalamikus régió jelentőségét támogatták. Korlát: állati kifejező viselkedésből nem mérhető közvetlenül a szubjektív düh; a történeti modell nem mai „egyetlen érzelemközpont”-térkép.
A test és a helyzet jelentése
Az aktiváció értelmezése és a kognitív értékelés
Schachter és Singer (1962): kétfaktoros elmélet
A modell az élettani aktivációt és annak helyzethez kötött értelmezését kapcsolja össze. Ha a testi állapot oka bizonytalan, a környezet támpontot adhat ahhoz, milyen érzelemként értjük meg. Ez elméleti állítás, nem az összes érzelem univerzális receptje.
Kísérlet: férfi hallgatók adrenalint vagy placebót kaptak; az adrenalin hatásairól adott tájékoztatás eltért a csoportok között. Ezután egy beavatott személy euforikus vagy dühös viselkedésével találkoztak. Mérés: megfigyelt viselkedés és érzelmi önbeszámoló. Egyes összehasonlításokban az aktiváció magyarázata módosította a társas helyzet hatását; az eredmények nem minden feltételben és mérésben támasztották alá egyformán a jóslatokat.
Korlát: az önbeszámoló és a másik viselkedésének követése eltérő jelenség; a mesterséges helyzet, a megtévesztés és a szűk minta korlátozza az általánosítást. Nem állítható, hogy az adrenalin tetszőlegesen „átcímkézhető” bármely érzelemmé.
Lazarus: mit jelent ez nekem?
Richard Lazarus kognitív-motivációs-relációs elméletében az érzelem a személy céljai és környezete közötti viszony értékeléséhez kapcsolódik. Elsődleges értékelés: fontos-e nekem, és segíti vagy veszélyezteti-e a céljaimat? Másodlagos értékelés: mit tehetek, milyen erőforrásaim és várakozásaim vannak? Ez nem feltétlenül tudatos, szavakban végigmondott vagy mereven kétlépcsős mérlegelés.
Különbség: az értékelés több, mint egy testi izgalom utólagos elnevezése. A helyzet személyes jelentése központi. Vizsgálható önbeszámolóval és a helyzet értelmezésének kísérleti változtatásával; puszta együttjárásból azonban nem állapítható meg egyértelműen az értékelés és az érzelem időbeli-oksági sorrendje.
Saját példa: „Holnap beszéljünk!” Egy konfliktus után fenyegetőnek, egy közös terv közben izgalmasnak tűnhet. A mondat azonos, de a célok, előzmények és várakozások eltérnek. Ez szemléltetés, nem egy konkrét érzelem biztos magyarázata.
Ne keverd össze!
Arousal ≠ félelem. Kognitív értékelés ≠ tudatos döntés az érzésről. Az érzelem változtathatósága ≠ teljes akarati kontroll. Testi hozzájárulás ≠ kizárólag testi eredet. Érzelmi élmény ≠ annak külső kifejezése.
Négy tengely: általános: érzelmi összetevők; személyiség: célok és visszatérő értékelési minták; fejlődés: érzelemfelismerés és szabályozás; szociál: társas jelentés, kifejezési szabályok és kultúra. Ezek kapcsolódási területek, nem mind az említett kísérletek eredményei.
Alapérzelmek és kifejezés
Mit mond el egy arc, és mit nem?
Ekman: közös mintázatok, kulturális szabályozás
Paul Ekman alapérzelem-megközelítése evolúciós eredetű, elkülöníthető érzelmi mintázatokat feltételez. A klasszikus hatos felsorolás: öröm, szomorúság, félelem, harag, undor, meglepetés. Ez nem az összes emberi érzelem lezárt jegyzéke. A kifejezési szabályok befolyásolják, mikor és hogyan mutatható ki egy érzelem.
Ekman és Friesen (1971): új-guineai résztvevők történetekhez választottak a bemutatott arcképek közül. Mérés: a történethez társított arckép kiválasztásának mintázata. Több érzelemnél kulturális egyezést találtak. A kényszerválasztás és a beállított arcképek ugyanakkor nem azonosak a spontán hétköznapi érzelmek felismerésével.
Kritika és mai irány: Barrett és munkatársai (2019) áttekintése szerint az arcmozgások és az érzelmi kategóriák kapcsolata változékony és kontextusfüggő. Egy mosoly vagy szemöldökráncolás önmagában nem megbízható, egyértelmű érzelemleolvasás. A hasonlóságok és az eltérések együtt vizsgálandók; az eredmény nem az, hogy az arc semmilyen információt nem hordoz.
Örökség és térkép: a modern affektív tudomány testi, idegrendszeri, élménybeli és társas adatokat kapcsol össze. A klasszikus modellek fontos kérdéseket adnak, nem egymást maradéktalanul leváltó végső válaszokat. Kapcsolat: 23 (döntés), 25 (motiváció), 26 (idegtudomány). A célok és az érzelmek összefüggése vezet tovább a motivációhoz.
Amit érdemes magaddal vinni
James és Lange a testi visszacsatolást, Cannon és Bard a központi szerveződést hangsúlyozza. Schachter és Singer az aktiváció és értelmezés együttesét, Lazarus a célokhoz viszonyított értékelést emeli ki. Ekman az alapérzelmek és kulturális hasonlóságok mellett érvel. Az érzelmi élmény, a testi változás és az arckifejezés összefügg, de nem azonos, és egyik sem olvasható ki biztosan egyetlen jelből.
Felhasznált szakirodalom
- Bard, P. (1928). A diencephalic mechanism for the expression of rage with special reference to the sympathetic nervous system. American Journal of Physiology, 84 (3), 490-515. https://doi.org/10.1152/ajplegacy.1928.84.3.490
- Barrett, L. F., Adolphs, R., Marsella, S., Martinez, A. M., & Pollak, S. D. (2019). Emotional expressions reconsidered: Challenges to inferring emotion from human facial movements. Psychological Science in the Public Interest, 20 (1), 1-68. https://doi.org/10.1177/1529100619832930
- Cannon, W. B. (1927). The James-Lange theory of emotions: A critical examination and an alternative theory. The American Journal of Psychology, 39 (1/4), 106-124. https://doi.org/10.2307/1415404
- Ekman, P. (1992). An argument for basic emotions. Cognition and Emotion, 6 (3-4), 169-200. https://doi.org/10.1080/02699939208411068
- Ekman, P., & Friesen, W. V. (1971). Constants across cultures in the face and emotion. Journal of Personality and Social Psychology, 17 (2), 124-129. https://doi.org/10.1037/h0030377
- James, W. (1884). What is an emotion? Mind, 9 (34), 188-205. https://doi.org/10.1093/mind/os-IX.34.188
- Lazarus, R. S. (1991). Progress on a cognitive-motivational-relational theory of emotion. American Psychologist, 46 (8), 819-834. https://doi.org/10.1037/0003-066X.46.8.819
- Schachter, S., & Singer, J. E. (1962). Cognitive, social, and physiological determinants of emotional state. Psychological Review, 69 (5), 379-399. https://doi.org/10.1037/h0046234