IX. korszak · 23
Gondolkodás, döntés és heurisztikák
Hogyan hozunk döntéseket korlátozott információ és bizonytalanság mellett?
gondolkodásdöntésheurisztika
Hogyan döntesz, ha nem tudhatsz mindent?
Gondolkodás, döntés és heurisztikák
Nagy kérdés: hogyan következtetünk és választunk korlátozott információval, és mikor segít vagy vezet félre az egyszerűsítés?
Történeti hely és alapvető különbségek
Az 1950-es évektől a kognitív megközelítés a gondolkodás belső műveleteit vizsgálja. Herbert Simon az ideális optimalizáló döntéshozó helyett a valós korlátokra épít. Peter Wason a feltételes következtetést, Daniel Kahneman és Amos Tversky a bizonytalan ítéletalkotást és kockázatos választást kutatja. Ezek összefüggő, de különböző kutatási programok.
Következtetés: állításokból új állításra jutás. Ítéletalkotás: például egy esemény valószínűségének becslése. Döntés: választás lehetőségek között. A normatív modell azt írja le, milyen feltételek mellett mi számít következetesnek; a leíró modell azt, hogyan járnak el ténylegesen az emberek.
Simon (1955): korlátozott racionalitás
A döntéshozó információja, ideje és számítási kapacitása véges. Nem feltétlenül tudja felsorolni és összehasonlítani az összes alternatívát. Az elég jó megoldás keresése (satisficing) során elfogadási küszöböt használ, és a keresést egy ezt elérő lehetőségnél lezárhatja. A küszöb a tapasztalatokkal változhat.
Saját példa: albérletet keresel adott árplafonnal, utazási idővel és minimális mérettel. Egy megfelelő lakás elfogadása nem bizonyítja, hogy megtaláltad a város legjobbját, de a további keresésnek is költsége van. Simon írása elméleti modellalkotás, nem egyetlen döntő kísérlet. Az „elég jó” nem azonos az igénytelenséggel vagy a véletlen választással.
Heurisztika és torzítás
Heurisztika: egyszerűsítő eljárás, amely a rendelkezésre álló információ egy részével dolgozik. Kognitív torzítás: rendszeres eltérés egy megadott mércétől, például a valószínűségszámítás szabályától. A heurisztika a lehetséges folyamat, a torzítás az értékelhető mintázat; egyik elnevezés sem teljes magyarázat önmagában.
A heurisztikák pontossága a környezettől is függ. Gigerenzer és Gaissmaier (2011) hangsúlyozza: megfelelő feltételek között a kevés információt használó szabály eredményes lehet. A több számítás nem minden helyzetben jelent jobb előrejelzést. Ez nem teszi minden megérzésünket megbízhatóvá.
Négy tengely: általános: következtetés és becslés; személyiség: célok és kockázatvállalási különbségek; fejlődés: tapasztalat és döntési stratégiák változása; szociál: csoportos döntés, normák és kommunikáció. Ezek kapcsolódási területek, nem mind az alábbi kísérletek eredményei.
Mit és hogyan vizsgáltak?
Klasszikus feladatok, eredmények és korlátok
Tversky és Kahneman (1974): három heurisztika
Reprezentativitás: a hasonlóság alapján ítélünk; háttérbe szorulhat az alapgyakoriság. Hozzáférhetőség: a felidézés könnyedségéből következtetünk gyakoriságra vagy valószínűségre. Lehorgonyzás: a becslést egy kiinduló érték vonzza, a korrekció elégtelen lehet.
Klasszikus horgonyfeladat: egy pörgetett kerék száma után azt kérdezték, hogy az ENSZ afrikai tagállamainak aránya magasabb vagy alacsonyabb-e ennél, majd százalékos becslést kértek. Mérés: a becslések összevetése a kiinduló számok szerint. A magasabb szám magasabb becslésekkel járt. Az önkényes kiindulópont hatott, de ez nem tesz minden kezdeti érték használatát hibássá.
Saját példák: néhány élénk történetből becsülöd egy jelenség gyakoriságát; egy sztereotípiához illő leírásból következtetsz foglalkozásra az adott csoport arányainak ismerete nélkül. Ezek a fogalmak szemléltetései, nem bizonyítékok egy konkrét ember gondolkodási hibájára.
Wason: a szelekciós feladat logikája
Szemléltető változat: négy kártya látható oldala A, K, 4, 7; mindegyik egyik oldalán betű, a másikon szám van. Szabály: ha magánhangzó van az egyik oldalon, akkor páros szám van a másikon. Mely lapokat kell megfordítani az ellenőrzéshez?
Megoldás: A és 7. Az A mögötti páratlan szám, illetve a 7 mögötti magánhangzó cáfolna. A 4 mögötti mássalhangzó nem sérti az állítást: a szabály nem mondja, hogy csak magánhangzóhoz tartozhat páros szám. Formálisan P → Q cáfolata P és nem-Q.
Mérés: a kiválasztott lapok, a helyes ellenőrzési stratégia alkalmazása. Az absztrakt változatban nehézséget okozott a cáfoló eset kiválasztása; a szabályban említett elemek követése félrevezethetett (Wason, 1968). Korlát: egy feladat hibája nem általános logikátlanság; a megfogalmazás, értelmezés és feladatkörnyezet számít. A megerősítést kereső válasz nem feltétlenül tudatos elfogultság.
Kahneman és Tversky (1979): kilátáselmélet
A prospect theory kockázatos választások leíró modellje. A kimeneteket egy referenciaponthoz képest nyereségként vagy veszteségként értékeljük. A modellben csökkenő érzékenység, a veszteségek erősebb súlya és a valószínűségek nemlineáris döntési súlyozása szerepel.
A veszteségkerülés nem azonos a kockázatkerüléssel: veszteségkeretben kockázatos lehetőséget is választhatunk. A modell nem állítja, hogy minden veszteség mindenkinél pontosan kétszer olyan erős, mint ugyanakkora nyereség. A kockázati választások az esélyektől és a helyzettől is függenek.
Ugyanaz más keretben
Keretezés, alkalmazás és vizsgapontok
Framing: a megfogalmazás is alakíthatja a választást
Tversky és Kahneman (1981): egy hipotetikus járványban 600 ember volt veszélyben. Az egyik csoport a biztosan megmentett 200 ember és egy kockázatos program között döntött; a másik ugyanazokat a kimeneteket halálozásként kapta. A kockázatos program 1/3 eséllyel mindenkit megmentett, 2/3 eséllyel senkit.
Mérés: a választások aránya külön csoportokban. Megmentési keretben 72% választotta a biztos lehetőséget; halálozási keretben 78% a kockázatosat. A kimenetek a feladat szándékolt értelmezésében azonosak voltak. Ez csoportszintű eltérés, nem annak bizonyítása, hogy minden egyes ember megfordította a döntését.
Saját alkalmazási példa: 90% határidőre teljesítés = 10% késés, ha az időszak, esetkör és definíció azonos. Ez a kétféle megfogalmazás saját példája, mért hatásnagyság nélkül.
Kritikák és mai hatás: a normatív mérce és a résztvevő feladatértelmezése nem mindig esik egybe. A laboratóriumi, gyakran hipotetikus választásokat nem szabad változtatás nélkül minden hétköznapi döntésre kivetíteni. Mai hatás: viselkedéses közgazdaságtan, kockázatkommunikáció és döntéstámogatás. A torzítás nevének ismerete nem garantálja a korrigálását.
Térkép: 20 (kognitív fordulat) adja a tág keretet; 21 (emlékezeti hozzáférés) és 22 (figyelmi szelekció) kapcsolódik az ítéletalkotáshoz. A 24. téma érzelemelméletei tovább árnyalják a döntést. Simon, Wason és a heurisztikakutatás nem ugyanannak az elméletnek az átnevezései.
Ne keverd össze!
Heurisztika ≠ szükségszerű hiba. Korlátozott racionalitás ≠ észszerűtlenség. Hozzáférhetőség ≠ tényleges gyakoriság. Veszteségkerülés ≠ kockázatkerülés. Keretezés ≠ új tény közlése. „Ha P, akkor Q” ≠ „ha Q, akkor P”.
Amit érdemes magaddal vinni
Simon a döntés információs és számítási korlátait, valamint az elég jó alternatíva keresését hangsúlyozza. Wason feladata a cáfoló eset ellenőrzésének nehézségét mutatja. Tversky és Kahneman heurisztikákat, szisztematikus eltéréseket és keretezési hatásokat vizsgál. A kilátáselmélet referenciapontból értékelt nyereségekkel és veszteségekkel modellez. A heurisztika hasznossága a környezethez való illeszkedésétől is függ.
Felhasznált szakirodalom
- Gigerenzer, G., & Gaissmaier, W. (2011). Heuristic decision making. Annual Review of Psychology, 62, 451-482. https://doi.org/10.1146/annurev-psych-120709-145346
- Kahneman, D., & Tversky, A. (1979). Prospect theory: An analysis of decision under risk. Econometrica, 47 (2), 263-291. https://doi.org/10.2307/1914185
- Simon, H. A. (1955). A behavioral model of rational choice. The Quarterly Journal of Economics, 69 (1), 99-118. https://doi.org/10.2307/1884852
- Tversky, A., & Kahneman, D. (1974). Judgment under uncertainty: Heuristics and biases. Science, 185 (4157), 1124-1131. https://doi.org/10.1126/science.185.4157.1124
- Tversky, A., & Kahneman, D. (1981). The framing of decisions and the psychology of choice. Science, 211 (4481), 453-458. https://doi.org/10.1126/science.7455683
- Wason, P. C. (1968). Reasoning about a rule. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 20 (3), 273-281. https://doi.org/10.1080/14640746808400161