XII. korszak · 28
Modern személyiség- és fejlődéspszichológiai integráció
Hogyan kapcsolja össze a mai pszichológia a személyiség és a fejlődés több szintjét?
személyiségfejlődésintegráció
A személyiség időben bontakozik ki
Modern személyiség- és fejlődéspszichológiai integráció
Nagy kérdés: Hogyan lehet a személyiség egyszerre viszonylag stabil és az élet során változó?
Történeti hely és alapfeltevés
A vonáselméletek az emberek közötti viszonylag tartós különbségeket, a fejlődéslélektan az életkori változásokat vizsgálta. A modern integráció összekapcsolja a két kérdést: mi marad fenn, mi változik, és milyen feltételek között? Nem önálló, egyetlen alapítóhoz kötött iskola, hanem kutatási hagyományok találkozása. A biológiai hajlamok, a tapasztalat és a társas környezet egymással összefüggésben alakítják a fejlődést (Caspi és mtsai, 2005).
Costa és McCrae: öt tág személyiségdimenzió
Paul Costa és Robert McCrae az ötfaktoros modell mérésének és vizsgálatának meghatározó alakjai. A Big Five tág dimenziói: neuroticizmus (negatív érzelmekre való hajlam); extraverzió (társas aktivitás, asszertivitás); nyitottság (élmények és gondolatok iránti fogékonyság); barátságosság (együttműködés, bizalom); lelkiismeretesség (szervezettség, kitartás).
Ezek folytonos dimenziók, nem öt embertípus. A modell elsősorban leíró rendszerezés: a pontszám önmagában nem magyarázza meg a tulajdonság eredetét. McCrae és Costa (1987) önjellemzések és mások értékeléseinek faktorstruktúráját vetették össze; az öt dimenzió többféle mérésben is megjelent. A mérők és megfigyelők közötti egyezés nem volt tökéletes.
Temperamentum: a viselkedés korai stílusa
A temperamentum korán megjelenő különbségeket jelöl az érzelmi reakciókban, aktivitásban és szabályozásban. Van biológiai alapja, de nem változatlan és nem azonos a teljes személyiséggel. Alexander Thomas és Stella Chess a gyermek sajátosságai és a környezeti elvárások illeszkedését hangsúlyozta: goodness of fit (1977).
Saját példa: egy új társaságban lassan feloldódó gyereknek segíthet a fokozatos ismerkedés. A fejlődési kérdés nem pusztán az, milyen a gyerek, hanem az is, hogyan találkozik az ő reakciómódja a helyzet követelményeivel. Ez szemléltetés, nem minden gyermekre érvényes nevelési recept.
Stabilitás, változás és kölcsönös alakítás
Fogalmak, módszerek és korlátok
Mit jelent, hogy valaki „ugyanolyan maradt”?
Rangsorbeli stabilitás: mennyire marad hasonló az emberek egymáshoz viszonyított helyzete egy vonásban. Átlagos szintváltozás: változik-e a csoport átlaga. Egyéni változás: az adott személy saját pontszáma hogyan módosul. Ezek eltérő kérdések.
Saját példa: két barát lelkiismeretességi pontszáma egy képzeletbeli skálán 30 és 50, később 40 és 60. Mindketten változtak, az átlag nőtt, a sorrend mégis megmaradt. A stabil rangsor tehát összeegyeztethető fejlődéssel. A pillanatnyi fáradtságból fakadó szétszórtság viszont önmagában nem tartós vonásváltozás.
Kagan: korai gátoltság és későbbi viselkedés
Jerome Kagan és munkatársai (1988) két hosszú távú vizsgálatban kezdetben erősen visszafogott vagy spontán kétéveseket követtek. Mérés: viselkedés ismeretlen helyzetekben, későbbi társas reakciók és élettani mutatók. Hétévesen a korábban gátoltabb csoport többsége visszahúzódóbb volt idegenekkel. Ez valószínűségi folytonosság, nem minden gyermekre érvényes jóslat; a szélsőséges csoportokból a teljes népességre óvatosan általánosíthatunk.
Caspi és Moffitt: a fejlődési pálya követése
Avshalom Caspi, Terrie Moffitt és munkatársaik (2003) a dunedini követésben a hároméves kori, vizsgálók által értékelt viselkedési stílusokat kapcsolták a 26 éves kori személyiségjellemzéshez. A korai különbségek későbbi mintázatokkal jártak együtt. A követés a folytonosságot mutatja, de önmagában nem bizonyítja, hogy egyetlen korai tulajdonság okozta a felnőttkori személyiséget.
Személy-környezet tranzakció
A személy választja és alakítja a helyzeteit, mások reagálnak rá, ezek a tapasztalatok pedig visszahatnak rá. Például a szívesen kezdeményező fiatal több társas szerepet vállalhat, amelyek további gyakorlást és visszajelzést adnak. Ez lehetséges kölcsönös folyamat, nem környezettől független „belső program” (Caspi és mtsai, 2005).
Életút és környezet egy közös keretben
Fogalmak, módszerek és korlátok
Bronfenbrenner, módszerek és mai hatás
Urie Bronfenbrenner és Pamela Morris bioökológiai modellje: folyamat, személy, kontextus, idő (PPCT). Központi szerepűek a rendszeres, kölcsönös közeli interakciók. A család és iskola mikrorendszer; kapcsolatuk mezorendszer; a szülő munkahelye közvetett exorendszeri hatás; a kulturális-intézményi keret makrorendszer. A történeti idő és az életesemények is számítanak (2006).
Longitudinális kutatás: ugyanazokat az embereket mérik többször. Roberts és mtsai (2006) 92 longitudinális mintát összesítve több vonás átlagos változását találták; fiatal felnőttkorban például nőtt a lelkiismeretesség és az érzelmi stabilitás. A csoportátlag nem egyéni menetrend. Korlát: lemorzsolódás, kohorszkülönbségek, a mérés időbeli összehasonlíthatósága; a követés önmagában nem kísérlet.
Négy tengely, tévesztések és vizsgaválasz
Általános: érzelmi reakció, önszabályozás. Személyiség: vonások és egyéni mintázatok. Fejlődés: változás a teljes életúton. Társas: kapcsolatok és intézményi környezet. Kapcsolódás: 25., motiváció; 27., öröklődés és környezet; 30., kultúra. Ne keverd össze! Vonás ≠ állapot; temperamentum ≠ sors; stabilitás ≠ változatlanság; Big Five ≠ diagnózis.
Rövid összefoglalás: az integráció a tartós egyéni különbségeket fejlődési pályák részeként kezeli. Costa és McCrae a vonások mérését, Thomas és Chess az illeszkedést, Kagan a korai temperamentumot, Caspi és Moffitt a hosszú távú folytonosságot vizsgálta. Bronfenbrenner a környezeti összefüggéseket emeli ki. A stabil rangsor és az átlagos változás egyszerre is fennállhat.
Felhasznált szakirodalom
- Bronfenbrenner, U., & Morris, P. A. (2006). The bioecological model of human development. In R. M. Lerner (Ed.), Handbook of child psychology: Vol. 1. Theoretical models of human development (6th ed., pp. 793-828). Wiley. https://doi.org/10.1002/9780470147658.chpsy0114
- Caspi, A., Harrington, H., Milne, B., Amell, J. W., Theodore, R. F., & Moffitt, T. E. (2003). Children’s behavioral styles at age 3 are linked to their adult personality traits at age 26. Journal of Personality, 71 (4), 495-514. https://doi.org/10.1111/1467-6494.7104001
- Caspi, A., Roberts, B. W., & Shiner, R. L. (2005). Personality development: Stability and change. Annual Review of Psychology, 56, 453-484. https://doi.org/10.1146/annurev.psych.55.090902.141913
- Kagan, J., Reznick, J. S., & Snidman, N. (1988). Biological bases of childhood shyness. Science, 240 (4849), 167-171. https://doi.org/10.1126/science.3353713
- McCrae, R. R., & Costa, P. T., Jr. (1987). Validation of the five-factor model of personality across instruments and observers. Journal of Personality and Social Psychology, 52 (1), 81-90. https://doi.org/10.1037/0022-3514.52.1.81
- Roberts, B. W., Walton, K. E., & Viechtbauer, W. (2006). Patterns of mean-level change in personality traits across the life course: A meta-analysis of longitudinal studies. Psychological Bulletin, 132 (1), 1-25. https://doi.org/10.1037/0033-2909.132.1.1
- Thomas, A., & Chess, S. (1977). Temperament and development. Brunner/Mazel. https://books.google.com/books?id=f-pGAAAAMAAJ