Ha valaki meggyőző bizonyítékot mutat arra, hogy tévedünk, logikus lenne egyszerűen megváltoztatni a véleményünket. De vajon valóban így működik az emberi gondolkodás?
A legtöbben úgy tekintünk magunkra, mint racionális döntéshozókra. Szeretjük azt hinni, hogy a véleményünket a tények alakítják, és ha új bizonyíték jelenik meg, annak megfelelően módosítjuk az álláspontunkat.
A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az emberi gondolkodás ennél jóval összetettebb. Véleményeinket nem kizárólag a rendelkezésre álló információk alakítják, hanem az is, hogy milyen meggyőződésekkel, értékekkel és csoportidentitással rendelkezünk.
A megerősítési torzítás
Az egyik legismertebb kognitív torzítás a megerősítési torzítás (confirmation bias).
Ez arra a jelenségre utal, hogy hajlamosak vagyunk elsősorban azokat az információkat keresni, észrevenni és megjegyezni, amelyek összhangban vannak a már meglévő véleményünkkel. Ezzel párhuzamosan a velük ellentétes bizonyítékokat gyakran kevésbé meggyőzőnek, kevésbé hitelesnek vagy kevésbé fontosnak ítéljük.
Peter Wason klasszikus kísérletei már az 1960-as években kimutatták, hogy az emberek problémamegoldás közben is inkább saját feltételezéseik megerősítésére törekednek, mint azok cáfolatára.
Nemcsak azt figyeljük, mit mondanak – hanem azt is, hogy ki mondja
A véleményalkotás során nemcsak maga az információ számít.
Legalább ilyen fontos az is, hogy kitől származik.
Ha egy számunkra hiteles ember – például egy tudós, politikus, sportoló vagy influenszer – oszt meg egy állítást, sokkal könnyebben elfogadhatjuk azt. Ugyanez az információ azonban egészen más megítélést kaphat, ha olyan személy mondja, akivel nem szimpatizálunk vagy akiben nem bízunk.
Ez a jelenség különösen jól megfigyelhető a közösségi médiában, ahol ugyanaz a hír teljesen eltérő reakciókat válthat ki attól függően, hogy melyik oldal osztotta meg.
A motivált érvelés
A kutatók ezt a folyamatot gyakran motivált érvelésnek (motivated reasoning) nevezik.
Ebben az esetben nem tudatosan próbáljuk elkerülni az igazságot. Ehelyett az agyunk olyan módon értelmezi az információkat, hogy azok minél kevésbé veszélyeztessék a már kialakult világképünket.
Ziva Kunda 1990-es áttekintő tanulmánya szerint a motiváció jelentősen befolyásolja azt, hogyan dolgozzuk fel a bizonyítékokat. Az emberek képesek ugyan logikusan érvelni, de ezt az érvelést gyakran saját előzetes meggyőződésük védelmében használják.
Miért ilyen nehéz véleményt változtatni?
Ennek több oka is lehet.
Egy vélemény gyakran nem csupán egy állításról szól. Része lehet az identitásunknak, a társas kapcsolatainknak vagy annak a közösségnek, amelyhez tartozunk.
Ha egy ilyen meggyőződés megkérdőjeleződik, azt az agyunk könnyen személyes fenyegetésként élheti meg.
Éppen ezért sokszor nem az történik, hogy nyitottabban vizsgáljuk meg az új bizonyítékokat, hanem az, hogy még erősebben ragaszkodunk a korábbi álláspontunkhoz.
Ez mindannyiunkra igaz
Fontos hangsúlyozni, hogy a megerősítési torzítás nem csak „a másik oldalt” érinti.
Nem kizárólag politikai kérdésekben jelenik meg.
Megfigyelhető sporttal kapcsolatos vitákban, egészségügyi kérdésekben, pénzügyi döntések során, munkahelyi konfliktusokban és a hétköznapi emberi kapcsolatokban is.
A kutatások alapján nincs olyan ember, aki teljesen mentes lenne ettől a gondolkodási mintázattól.
Mit tehetünk ellene?
A cél nem az, hogy teljesen megszüntessük a megerősítési torzítást – ez valószínűleg lehetetlen.
Viszont csökkenthetjük a hatását.
Hasznos lehet tudatosan olyan forrásokat is elolvasni, amelyek nem egyeznek a saját véleményünkkel.
Érdemes feltenni magunknak olyan kérdéseket, mint:
- Milyen bizonyíték változtatná meg a véleményemet?
- Ugyanezt gondolnám, ha ezt egy másik ember mondaná?
- Nem azért fogadom el ezt az állítást, mert igaz, hanem mert egyetértek vele?
Ezek a kérdések segíthetnek abban, hogy kritikusabban vizsgáljuk saját gondolkodásunkat.
Következtetések
- A megerősítési torzítás miatt hajlamosak vagyunk elsősorban azokat az információkat elfogadni, amelyek megerősítik a meglévő meggyőződéseinket.
- A véleményünket nemcsak a tények, hanem az információ forrása és a saját identitásunk is befolyásolja.
- A motivált érvelés során gyakran nem tudatosan az igazságot keressük, hanem a már kialakult világképünket próbáljuk megőrizni.
- Ez a jelenség politikától függetlenül, az élet számos területén megfigyelhető.
- A kritikus gondolkodás egyik legfontosabb része saját meggyőződéseink rendszeres felülvizsgálata.
Felhasznált szakirodalom
- Kunda, Z. (1990). The Case for Motivated Reasoning. Psychological Bulletin, 108(3), 480–498.
- Nickerson, R. S. (1998). Confirmation Bias: A Ubiquitous Phenomenon in Many Guises. Review of General Psychology, 2(2), 175–220.
- Wason, P. C. (1960). On the Failure to Eliminate Hypotheses in a Conceptual Task. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 12(3), 129–140.
- Taber, C. S., & Lodge, M. (2006). Motivated Skepticism in the Evaluation of Political Beliefs. American Journal of Political Science, 50(3), 755–769.
- Kahneman, D. (2011). Thinking, Fast and Slow. Farrar, Straus and Giroux.