Kezdőlap Pszichológia dióhéjban 24. tananyag

X. korszak · 24

Érzelemelméletek

Hogyan próbálják az elméletek összekapcsolni a testi változást, az értelmezést és az érzelmi élményt?

Jegyzet24
Meghatározó gondolkodókWilliam James, Carl Lange, Walter Cannon, Philip Bard, Stanley Schachter, Jerome Singer, Richard Lazarus, Paul Ekman
Kulcsfogalmak

érzelemtesti változásértelmezés

Olvasási formaTeljes tananyag · többhasábos jegyzet
01

Mitől lesz érzelem az izgalom?

Érzelemelméletek

Nagy kérdés: hogyan kapcsolódik össze a testi változás, a helyzet jelentése, az érzelmi élmény és annak kifejezése?

02

Történeti hely és alapfogalmak

A 19. század végén James és Lange a testi változásokat helyezi előtérbe; Cannon és Bard a központi idegrendszeri szerveződést hangsúlyozza. A 20. század második felében Schachter és Singer a testi aktiváció értelmezését, Lazarus a személy és környezete viszonyának értékelését, Ekman az evolúciós eredetű érzelmi mintázatokat vizsgálja. Ezek részben eltérő kérdésekre válaszoló programok.

Érzelem: rendszerint egy jelentős eseményhez kapcsolódó, több összetevős folyamat: szubjektív élmény, testi változások, cselekvési késztetés és kifejezés. Az összetevők nem mindig változnak tökéletes összhangban. Arousal: aktivációs szint; nem egy konkrét érzelem neve. Valencia: kellemes-kellemetlen jelleg. A hangulat általában tartósabb és kevésbé egyetlen eseményhez kötött.

03

James és Lange: testi visszacsatolás

William James (1884) szerint az érzelmet kiváltó esemény észlelése testi változásokat indít el, ezek átélése alkotja az érzelmi érzést. Carl Lange (1885) ettől függetlenül, különösen a keringési változásokra helyezte a hangsúlyt. A „James-Lange” név két rokon, de nem teljesen azonos elméletet fog össze.

Tanulási séma: esemény észlelése → testi változások → ezek megélése. James érveinek fontos része introspektív és elméleti; nem egyetlen kontrollált kísérlet igazolta a teljes elméletet. Örökség: a testből érkező jelzések érzelmi szerepe. Korlát: egy pulzusérték önmagában nem azonosítja az érzelmet.

04

Cannon és Bard: központi szerveződés

Walter Cannon (1927) bírálta, hogy a zsigeri változások elég gyorsak és eléggé specifikusak lennének minden érzelem magyarázatához. A tankönyvi Cannon-Bard-sémában központi folyamatokból párhuzamosan szerveződik a testi reakció és az érzelmi élmény; az élményhez nem kell előbb a teljes perifériás válasz visszajelzése.

Philip Bard (1928): macskákon végzett idegrendszeri beavatkozások után figyelte a dühkifejezéshez hasonló viselkedést és vegetatív reakciókat. Az eredmények a hipotalamikus régió jelentőségét támogatták. Korlát: állati kifejező viselkedésből nem mérhető közvetlenül a szubjektív düh; a történeti modell nem mai „egyetlen érzelemközpont”-térkép.


05

A test és a helyzet jelentése

Az aktiváció értelmezése és a kognitív értékelés

06

Schachter és Singer (1962): kétfaktoros elmélet

A modell az élettani aktivációt és annak helyzethez kötött értelmezését kapcsolja össze. Ha a testi állapot oka bizonytalan, a környezet támpontot adhat ahhoz, milyen érzelemként értjük meg. Ez elméleti állítás, nem az összes érzelem univerzális receptje.

Kísérlet: férfi hallgatók adrenalint vagy placebót kaptak; az adrenalin hatásairól adott tájékoztatás eltért a csoportok között. Ezután egy beavatott személy euforikus vagy dühös viselkedésével találkoztak. Mérés: megfigyelt viselkedés és érzelmi önbeszámoló. Egyes összehasonlításokban az aktiváció magyarázata módosította a társas helyzet hatását; az eredmények nem minden feltételben és mérésben támasztották alá egyformán a jóslatokat.

Korlát: az önbeszámoló és a másik viselkedésének követése eltérő jelenség; a mesterséges helyzet, a megtévesztés és a szűk minta korlátozza az általánosítást. Nem állítható, hogy az adrenalin tetszőlegesen „átcímkézhető” bármely érzelemmé.

07

Lazarus: mit jelent ez nekem?

Richard Lazarus kognitív-motivációs-relációs elméletében az érzelem a személy céljai és környezete közötti viszony értékeléséhez kapcsolódik. Elsődleges értékelés: fontos-e nekem, és segíti vagy veszélyezteti-e a céljaimat? Másodlagos értékelés: mit tehetek, milyen erőforrásaim és várakozásaim vannak? Ez nem feltétlenül tudatos, szavakban végigmondott vagy mereven kétlépcsős mérlegelés.

Különbség: az értékelés több, mint egy testi izgalom utólagos elnevezése. A helyzet személyes jelentése központi. Vizsgálható önbeszámolóval és a helyzet értelmezésének kísérleti változtatásával; puszta együttjárásból azonban nem állapítható meg egyértelműen az értékelés és az érzelem időbeli-oksági sorrendje.

Saját példa: „Holnap beszéljünk!” Egy konfliktus után fenyegetőnek, egy közös terv közben izgalmasnak tűnhet. A mondat azonos, de a célok, előzmények és várakozások eltérnek. Ez szemléltetés, nem egy konkrét érzelem biztos magyarázata.

08

Ne keverd össze!

Arousal ≠ félelem. Kognitív értékelés ≠ tudatos döntés az érzésről. Az érzelem változtathatósága ≠ teljes akarati kontroll. Testi hozzájárulás ≠ kizárólag testi eredet. Érzelmi élmény ≠ annak külső kifejezése.

Négy tengely: általános: érzelmi összetevők; személyiség: célok és visszatérő értékelési minták; fejlődés: érzelemfelismerés és szabályozás; szociál: társas jelentés, kifejezési szabályok és kultúra. Ezek kapcsolódási területek, nem mind az említett kísérletek eredményei.


09

Alapérzelmek és kifejezés

Mit mond el egy arc, és mit nem?

10

Ekman: közös mintázatok, kulturális szabályozás

Paul Ekman alapérzelem-megközelítése evolúciós eredetű, elkülöníthető érzelmi mintázatokat feltételez. A klasszikus hatos felsorolás: öröm, szomorúság, félelem, harag, undor, meglepetés. Ez nem az összes emberi érzelem lezárt jegyzéke. A kifejezési szabályok befolyásolják, mikor és hogyan mutatható ki egy érzelem.

Ekman és Friesen (1971): új-guineai résztvevők történetekhez választottak a bemutatott arcképek közül. Mérés: a történethez társított arckép kiválasztásának mintázata. Több érzelemnél kulturális egyezést találtak. A kényszerválasztás és a beállított arcképek ugyanakkor nem azonosak a spontán hétköznapi érzelmek felismerésével.

Kritika és mai irány: Barrett és munkatársai (2019) áttekintése szerint az arcmozgások és az érzelmi kategóriák kapcsolata változékony és kontextusfüggő. Egy mosoly vagy szemöldökráncolás önmagában nem megbízható, egyértelmű érzelemleolvasás. A hasonlóságok és az eltérések együtt vizsgálandók; az eredmény nem az, hogy az arc semmilyen információt nem hordoz.

Örökség és térkép: a modern affektív tudomány testi, idegrendszeri, élménybeli és társas adatokat kapcsol össze. A klasszikus modellek fontos kérdéseket adnak, nem egymást maradéktalanul leváltó végső válaszokat. Kapcsolat: 23 (döntés), 25 (motiváció), 26 (idegtudomány). A célok és az érzelmek összefüggése vezet tovább a motivációhoz.

11

Amit érdemes magaddal vinni

James és Lange a testi visszacsatolást, Cannon és Bard a központi szerveződést hangsúlyozza. Schachter és Singer az aktiváció és értelmezés együttesét, Lazarus a célokhoz viszonyított értékelést emeli ki. Ekman az alapérzelmek és kulturális hasonlóságok mellett érvel. Az érzelmi élmény, a testi változás és az arckifejezés összefügg, de nem azonos, és egyik sem olvasható ki biztosan egyetlen jelből.

12

Felhasznált szakirodalom

  • Bard, P. (1928). A diencephalic mechanism for the expression of rage with special reference to the sympathetic nervous system. American Journal of Physiology, 84 (3), 490-515. https://doi.org/10.1152/ajplegacy.1928.84.3.490
  • Barrett, L. F., Adolphs, R., Marsella, S., Martinez, A. M., & Pollak, S. D. (2019). Emotional expressions reconsidered: Challenges to inferring emotion from human facial movements. Psychological Science in the Public Interest, 20 (1), 1-68. https://doi.org/10.1177/1529100619832930
  • Cannon, W. B. (1927). The James-Lange theory of emotions: A critical examination and an alternative theory. The American Journal of Psychology, 39 (1/4), 106-124. https://doi.org/10.2307/1415404
  • Ekman, P. (1992). An argument for basic emotions. Cognition and Emotion, 6 (3-4), 169-200. https://doi.org/10.1080/02699939208411068
  • Ekman, P., & Friesen, W. V. (1971). Constants across cultures in the face and emotion. Journal of Personality and Social Psychology, 17 (2), 124-129. https://doi.org/10.1037/h0030377
  • James, W. (1884). What is an emotion? Mind, 9 (34), 188-205. https://doi.org/10.1093/mind/os-IX.34.188
  • Lazarus, R. S. (1991). Progress on a cognitive-motivational-relational theory of emotion. American Psychologist, 46 (8), 819-834. https://doi.org/10.1037/0003-066X.46.8.819
  • Schachter, S., & Singer, J. E. (1962). Cognitive, social, and physiological determinants of emotional state. Psychological Review, 69 (5), 379-399. https://doi.org/10.1037/h0046234